Bejegyzések
Szomorú világörökség
 |
| A fellegvár az érkező szemével |
'In medias res' kezdéssel: Visegrád hatalmas csalódás volt nekem. Az egész hely gyerekkorom balatoni hangulatát idézte, amikor a maszek világ az odaérkező németekből akart meggazdagodni, mondván a magyarokból úgysem lehet.
Az idegenekből viszont busásan, akikre minden sz...emetet rá lehet/lehetett sózni. A település csodálatos lehetne, ha nem lepték volna el a vállalkozások ízléstelen, középkoriaskodó, bármiféle hitelességet nélkülöző éttermei, szállodái, árudái. Ezek egymás hegyén-hátán zsúfolódnak végig az egész Duna parton és nem kímélik a Vár területét sem. A parkoló bazárjaiban az összes értéktelen bóvli megvehető aranyáron, a neonfénnyel világító Visegrád-párnán kezdve, a kacatokon át, a nagyon ungarise paprikáig. A buszok ontják magukból a külföldi csoportokat akiket az idegenvezetők futószalagszerűen végigzavarnak a váron, mert időre kell menni a hajókhoz, amit a programdúsítás érdekében nyomorgattak bele a napba, a 'gyorsan sokat' vezérelv alapján. Kevéske hazai világörökség várományosunk egyik legszebbikét annyira el akarják adni az idegenforgalomnak, hogy értékét, csodáit már csak azok tudják észrevenni, akik fáradságot nem sajnálva keresgélik. Lassacskán felépítik a várat újra, s az, hogy menet közben az autentikusság itt-ott elfelejtődik, nem zavarja a szájtáti népeket, de sajnos úgy tűnik a szakembereket sem.
A lényeg hogy jöjjön a bevétel!
A fellegvár egész évben látogatható, de csak a külső rész. A belső vár még nyáron is csak 18 óráig van nyitva.
Ezt komolyan számításba kell vennie annak aki látni akarja, mert gyalogosan az út egy-két óra (strapabírástól függően)autóval pedig pár perc, de szinte lehetetlen parkolni a főszezonban zsúfoltság miatt. Az is őrjítő, hogy sokan a kocsiúton sétálgatnak fel-le (pedig a gyalogút másfelé vezet és biztonságos). A sofőröknek ronggyá szakadnak az idegeik a kanyargós, amúgy sem veszélytelenül szűk, hegyi úton a járkálókat kerülgetve. Szerintem káosz az egész, mert senki sincs tekintettel a táblákra, szabályokra, egymásra. A drágább szállodák külön buszokkal viszik fel lakóikat a várhoz.
Augusztus 20-án jártunk ott (mázli!) mert így megúsztuk a fejenkénti 1700 Ft-os belépődíjat. Amit persze sem bankkártyával, sem üdülési csekkel nem lehet kiegyenlíteni.
Az idegenekből viszont busásan, akikre minden sz...emetet rá lehet/lehetett sózni. A település csodálatos lehetne, ha nem lepték volna el a vállalkozások ízléstelen, középkoriaskodó, bármiféle hitelességet nélkülöző éttermei, szállodái, árudái. Ezek egymás hegyén-hátán zsúfolódnak végig az egész Duna parton és nem kímélik a Vár területét sem. A parkoló bazárjaiban az összes értéktelen bóvli megvehető aranyáron, a neonfénnyel világító Visegrád-párnán kezdve, a kacatokon át, a nagyon ungarise paprikáig. A buszok ontják magukból a külföldi csoportokat akiket az idegenvezetők futószalagszerűen végigzavarnak a váron, mert időre kell menni a hajókhoz, amit a programdúsítás érdekében nyomorgattak bele a napba, a 'gyorsan sokat' vezérelv alapján. Kevéske hazai világörökség várományosunk egyik legszebbikét annyira el akarják adni az idegenforgalomnak, hogy értékét, csodáit már csak azok tudják észrevenni, akik fáradságot nem sajnálva keresgélik. Lassacskán felépítik a várat újra, s az, hogy menet közben az autentikusság itt-ott elfelejtődik, nem zavarja a szájtáti népeket, de sajnos úgy tűnik a szakembereket sem.
A lényeg hogy jöjjön a bevétel!
A fellegvár egész évben látogatható, de csak a külső rész. A belső vár még nyáron is csak 18 óráig van nyitva.
Ezt komolyan számításba kell vennie annak aki látni akarja, mert gyalogosan az út egy-két óra (strapabírástól függően)autóval pedig pár perc, de szinte lehetetlen parkolni a főszezonban zsúfoltság miatt. Az is őrjítő, hogy sokan a kocsiúton sétálgatnak fel-le (pedig a gyalogút másfelé vezet és biztonságos). A sofőröknek ronggyá szakadnak az idegeik a kanyargós, amúgy sem veszélytelenül szűk, hegyi úton a járkálókat kerülgetve. Szerintem káosz az egész, mert senki sincs tekintettel a táblákra, szabályokra, egymásra. A drágább szállodák külön buszokkal viszik fel lakóikat a várhoz.
Augusztus 20-án jártunk ott (mázli!) mert így megúsztuk a fejenkénti 1700 Ft-os belépődíjat. Amit persze sem bankkártyával, sem üdülési csekkel nem lehet kiegyenlíteni.
 |
| A várban |
A királyi palota még hatig sincs nyitva. 17 órakor bezárnak, így ide be sem tudtunk jutni. Ötletünk tehát, hogy délután nézzünk körül itt, kivitelezhetetlennek bizonyult.
Hasonló döbbenetet jelentett az étterem is, ahol megálltunk enni, hogy kesergésünk levesbe fojthassuk.
Ez egy hotel étterme volt, s majdnem itt béreltünk szállást magunknak. Szerintem az Égiek kegyeltjei vagyunk, hogy ettől megkíméltek minket. Mielőtt felcaplattunk volna a hegyre, megérdeklődtük itt, hogy lehet-e üdülési csekkel fizetni és meddig vannak nyitva, milyenek az árak, stb. Visszafelé be is tértünk, jó két órával a zárás előtt. Az étel nem volt rossz, a desszertként kért szilvás-fahéjas nudli kimondottan fincsi volt. Hamar be is pakoltunk mindent a pocakba, s még egy óra volt zárásig. Nekem már mehetnékem volt, de még elkaptuk néhány szóra a recepciós lányt, hogy érdeklődjünk egy esetleges szilveszteri szobafoglalás iránt. Arra a kérdésre, hogy mit lehet itt csinálni szilveszterkor, ha nincs kedvünk a harsány éttermi evés-ivás-bulizáshoz, határozott vállvonogatás volt a válasz, s később mellé egy "Igazából szinte semmit...". Azt mondja ez az utolsó forgalmas hetük, aztán kihal a város, bár nyitva vannak egész évben. Igaz, hogy a hotelnek pár hónapja adták át a welness részlegét medencével, szaunával, pezsgőfürdővel, de ezt csak nappal engedi használni a vezetőség. Éjszakai fürdőzésről szó sem lehet. ??? (Csak akkor, ha ő van épp szolgálatban, mert ő engedi, súgta meg nekünk a titkot.) A hallottak alapján megingott bennünk az elhatározás az év végi pihivel kapcsolatban. Hívtuk is a pincért, hogy fizessünk, aztán menjünk.
A végösszegnél kiderült, hogy vagy hatszáz forint még visszajárna a csekkből (de ezt ugyebár nem lehet visszakapni), ezért a
párom úgy döntött, iszik még egy kávét, s még borravaló is marad. Erre kibukott belőlem, hogy inkább ne, mert már úgy mennék!
Ekkor a pincér rákontrázott, hogy ő meg már nagyon szeretné végre megenni az ebédjét! Magyarul, húzzunk végre a francba!
Nos, szavunk elakadva, tényleg kávé nélkül távoztunk, de már bánom. Nagyon bánom! Maradni kellett volna, s az utolsó fillérig
le kellett volna enni-inni a csekk összegét, mert ez a modortalan alkalmazott, s az őt alkalmazó főnöke megérdemelte volna!
Bár az lett volna a jó, ha be sem megyünk az ilyen helyre.
Ugye nem mondok újdonságot azzal, hogy ide nem kívánkozunk vissza?
0 Responses to “Szomorú világörökség”: