Fehérvári anziksz

Mivel farkaséhesek voltunk, azonnal az étterembe siettünk. Itt okoztunk némi kavarodást, mivel épp zártkörű rendezvényt tartottak, s a mi jövetelünkre senki sem számított. A mi felvilágosításunk pedig valahogy elmaradt arról, hogy ne számítsunk az ebédre a buli miatt. A helyzet a frítőz elhalálozásával egyre válságosabbá vált. Hogy mégsem maradtunk éhen, az a személyzet rugalmasságának volt köszönhető. Folyamatos elnézéskérések kíséretében leültettek minket egy asztalhoz, s a csekély lehetőségek ellenére olyan fejedelmi lakomát kaptunk, amit sokáig fogok még emlegetni. És még a szállítódobozában ücsörgő szőrmókunknak is jutott falat a konyhai maradékból!

A szobaár félpanziót tartalmazott, de mi a délután maradékát a visegrádi kirándulással akartuk eltölteni, így esélyünk sem volt a nyolc órai tálalásra visszaérni. Ennek ellenére felajánlották, hogy telefonáljunk oda kb. mikor érkezünk vissza, mert akkor megvárnak bennünket a vacsival. Inkább lemondtuk a dolgot, mert éjfélig nem akartuk váratni őket.

Reggelinél viszont már teljes létszámban (mind a ketten plusz az eb) felsorakoztunk a svédasztal körül. Igaz, előbb ettünk bemelegítésként egy kis rántottát isteni tejeskávéval, szigorúan csak ezután faltuk be a többi ehetőt. De komolyan! A felszolgálók mindezt kedves szeretettel vették tudomásul, sőt nem győzték ajánlani a választékot. A helyben sütött császárzsemlének egyszerűen nem lehetett ellenállni! Ismét sikerült néhány ezer kalóriával feltankolni magunkat. Semmi akadálya nem volt már az esztergomi városnézésnek (amiből múzeum búvárkodás lett, de ezt majd később).

A lakosztályunkat 11-ig kellett elhagyni. Ráérősen pakolhattunk össze. Rakodás közben végiggondoltam, hogy mennyire kár, hogy nem maradhatunk még néhány napot. Itt remekül éreztem magam. Az éjszakás, a nappalis recepciósok, de még a vendégek is rajongtak a kutyáért. Szinte az első kedves szót ő kapta, amikor reggel kirongyolt a szobánkból. Utána persze mi is kaptunk figyelmet bőven. Arról vagyok híres, hogy idegen helyen nem tudok aludni, ezért nehezen mozdulok ki otthonról éjszakára. Itt viszont olyan jó volt, mint otthon. Aludtam, mint akit elvarázsoltak. Talán egyetlen hátránya a helynek, hogy aki több napot tölt el itt, az az épületben nemigen tud mit kezdeni magával. Nincsen szinte semmilyen szolgáltatásuk az evésen kívül. Igaz, nem is nagyon kell, hisz Esztergom belvárosa 10-15 percnyi autózásra van, ott pedig bőven van látni és csinálni való. Mindent összevetve, a 20.330 Ft-os végösszeg kifizetése után, ami tartalmazott félpanziós szobát, ebédet, italfogyasztást, minibár fogyasztást két személyre kutyával, azt mondhatom: Megérte az árát!