Fehérvári anziksz

E két folyócska, menedéket adó mocsárrá változtatta a Sárrét területét. Azonban csak azok számára volt ez menedék, akik kiismerték benne magukat. A tapasztalatlan hódítókat gyakran érte meglepetés és kudarc. A Castrumot körülvevő lápvilágnak a török támadások alatt vették legnagyobb hasznát az itt élők.

A környék már régóta lakott terület, fontos római útvonal is áthaladt rajta, ám a város nem ilyen alapokon nyugszik. A legközelebbi római település a táci Gorsium, 20-25 km-re innen.

Marschall Rafael a ciszterci reálgimnázium egykori tanára 1930-ban megjelent Székesfehérvári Kalauzában így írja le Fehérvár alapításának első gondolatát: " A honfoglaló Árpád felvonulásában elérkezett a Noé (Csúcsos)-hegyre, amelyről alátekintve, az előtte fekvő messze síkságot, a fejérmegyei alföldet, mint vadászatra, halászatra s állattenyésztésre igen alkalmas területet családjának szemelte ki." Annyira fontos esemény volt ez, hogy a Budai krónika és a Túróczi-krónika is megemlékezik róla. A hegy tövében álló első kis településnek mára sajnos semmi kézzelfogható nyoma nem maradt, de a demkó-hegyi homokbánya területén tártak fel pogánykori sírokat, melyekből karperecek, csatok, szíjvégek kerültek elő. Ezeket ma a Szent István múzeum őrzi.

A négykaréjos templom rajzolata

Talán Taksony fejedelem uralkodása idején épülhetett az első, négykaréjos, bizánci stílusú templomocska, a "város" legmagasabb pontjára. Ma már csak a macskakövekbe, színes kövekből kirakott alaprajza jelzi a helyét a belvárosban. E köré települt a leendő város és gyarapodott Géza fejedelem, majd fia, István gondoskodása mellett. Sajnos csak feltételezzük, hogy a fejedelem és felesége Sarolt itt kapott végső nyughelyet, mivel a XIX. századi feltárások során nem került elő a maradványok közül elfogadható bizonyíték erre nézve.

Géza nagyfejedelem szobra /Meszlényi János alkotása 1972/

Géza pajzsra emelése 972-ben történt, s mi ezt a dátumot tekintjük a város alapítási évének.