Fehérvári anziksz

"A honfoglalók feladatát nem a kiválasztottak tudata,
nem a vagyonéhség, a birtoklás, nem a pénz,
hanem az égi birodalomba vetett hit irányította.
A honfoglalók történetét nem írta meg egyetlen krónikás sem.
A nyolcszáz éves Nádasdy családét sem.
Az igaz történet titok maradt.
Titok maradt az Árpád-ház kihalása, törk-magyar viszony,
a Habsburg uralom igaz története, és titok maradt a XX. század,
s bene a magyar arisztokrácia, a honfoglalók utódainak eltűnése is. 

Gróf Nádasdy Ferenc halála is titok.
Ezt a titkot őrzi a fejfa."

Mi

Az iménti felirat gr. Nádasdy Ferenc emlékoszlopán olvasható, mely a kastélykertben áll.
Halálának 66. évfordulója után öt nappal jártunk arra. A fejfa körül mécsesek égtek,  virágok, koszorúk borították a földet.

Családtörténetük az 1200-as évek elejéig vezethető vissza. Nemzetségük dunántúli eredetű, a Nádasdy név, a Vas megyei Nádasd faluból származik, bár itt-ott még mindig él az a vélekedés, hogy angliai eredetű a származásuk. Tudor stílusú ladányi kastélyuk is részben ezt tükrözi. Bár krónikájuk számos vitéz férfiút tart számon, a 16. századig köznemesi rangúak voltak. Hatalmukat és rangbéli felemelkedésüket Nádasdy Tamás (1498-1562) nevű ősüknek köszönhetik. Ez a művelt, Bolognában és Rómában tanult férfi, a mohácsi csata után Ferdinánd királyhoz csatlakozott, feleségül vette a hatalmas, dunántúli birtokokkal rendelkező Kanizsai Orsolyát, s hamarosan (1544-ben) az ország nádora lett. A műveltség és a vagyon összefonódásából a kor szellemi életét meghatározó főnemesi udvar alakult ki Sárváron, ahol Nádasdy Tamás várat építtetett. 1535-ben Iskolát, 1537-ben nyomdát alapított, s ezzel Sárvárt a királyi Magyarország legfontosabb kulturális központjává tette. (Hasonlót hoztak létre a Zrínyiek Szigetváron, a Batthyányak Németújváron, a Thurzók Biccsén, az Ecsedi Báthoriak Ecseden, a Perényiek Sárospatakon.) Írókat, tudósokat gyűjtött maga köré. Itt tanított többek között Sylvester János, itt lelt menedékre Tinódi Lantos Sebestyén. Könyvtárat, képtárat hozott létre s ezekkel felbecsülhetetlen értéket adott a magyar művelődésnek. A tanítással, a könyvnyomtatással, Sylvester János magyar Újszövetség fordításával, magyar nyelvtanával, a könyvtárral, a magyar irodalom támogatásával elindította a magyar nyelvet a fejlődés útján.

Az ő fia volt a törökellenes harcokban nevet és rangot szerzett (I.)Ferenc, a "Fekete bég". Férje a mindenféle vérengzéssel alaptalanul vádolt Báthori Erzsébetnek, kinek bűne mindössze annyi volt, hogy gazdag özvegyként nem kívánt új házasságot kötni. 13 évesen lett feleség és férjét tíz évvel élte túl. Olyan tíz év volt ez, ami megaláztatások, támadások, perek végtelen sorát tartogatta számára. Nekik hat gyermekük született, három fiú és három lány. Egyetlen fiú, Pál vitte tovább a Nádasdy nevet. 

Az ő gyermeke (II.) Ferenc (1622-1671) gróf országbíró, királyi helytartó. Ferenc felesége egy Esterházy lány, Anna Júlia lett. Ferenc is művelt műgyűjtő és bőkezű mecénás volt. Létrehozta a magyar uralkodók rézbe metszett arcképcsarnokát, a Mausoleumot. Ez az első olyan képsorozat, mely megörökíti történelmünk jeles személyeit. Ő az, aki ősei evangélikus hitéről áttért a katolikusra. 13 árvát hagyott maga után, amikor kivégezték a Wesselényi-féle összeesküvés miatt. Vagyonát, birtokait, műkincseit elkobozták, s családja nincstelenné vált, bár később kegyelemben részesültek, s ettől kezdve újra rangot szereztek, előbb báróit, később grófit. Gyermekei közül Miklós pécsi, László csanádi püspök lett, Tamás fia pedig koronaőr. Lányai a grófi rangú Draskovich, Thököly és Pálffy családokba mentek férjhez.

...itt most megállva az írásban, hosszasan búvárkodtam a családfában. Szeretném önökkel is
megosztani, de félő, hogy részletezésem csak elaltatná érdeklődésüket. A családfában felbukkanó újabb és újabb nevek: Schrattenbach, Trauttmansdorff, Rottal, Malattinszky, Forgách, Andrássy, Lamberg, Szunyogh,Colloredo-Waldsee, Pálffy, Zichy, Schmidegg, Ráday, 'Sennyey, Batthyány, Forray, Prónay, Széchényi, Károlyi mérföldkövekként mutatják az ország haladási irányát. Mindenki a saját szája íze szerint értelmezi ezt a irányt. Sokak szemében ez annak a bizonyítéka, hogy az arisztokrácia eladta az országot idegeneknek. Én azonban mást gondolok erről és nem szeretnék az általánosítás csapdájába beleesni. Biztosan voltak közöttük is rosszabb emberek, kisebb jellemek, ám ők voltak kevesebben.

Már az iskolában is úgy tekintettem a történelem könyveinkre, mint "vereségközpontú" programozásra. Szinte mindegyikben (kivételek persze vannak, csak kevesen) hosszasan tárgyalják egy-egy korszak hanyatlását, az értékeit, virágkorát, a világnak adott hasznát pedig alig említik, mintha ez nem lenne a fontos. Mivel mi magyarok ezekből okosodunk, ha akarjuk, ha nem, ráhangolódunk e negatív szemléletmódra. Sokat tudunk arról, hogyan pusztítottak a tatárok, mekkora veszteség ért minket a mohácsi vész után, mennyit szenvedtünk a török uralom alatt és mit vettek el tőlünk a Habsburgok. Mennyi az információnk arról, hogy mit kaptunk tőlük? Hogy mit tanultunk tőlük? Mivel gazdagították a magyar kultúrát?

Arisztokratáink többsége értéket hozott létre. A tanultság és a gazdagság egysége nem elszegényítette, hanem gyarapította az országot.  Ők a világot járva látták, hogy mások mit csinálnak jól, és milyen eredményeket érnek el. Külföldi egyetemeken tanulva megismerhettek olyan új dolgokat, amiket hazatérve a vagyonukból megvalósíthattak. Váraik, kastélyaik, fennmaradt könyvtáruk, festményeik, berendezési tárgyaik a kulturális, az uradalmakban létrehozott fejlesztések, utak, épületek, a technikai újdonságok alkalmazása, a gazdasági fejlődést segítette. A birtokokon dolgozó embereknek, gyakran egész falvaknak, megélhetést biztosítottak. Nem akarták az országot kifosztani, hisz nekik is ez volt az otthonuk!

Nekem is kellett bizonyos idő, míg kitörtem a rámerőltetett boldogtalanság fogságából. Amikor elkezdtem járni az országot, nyitnom kellett a szívemet, lelkemet, agyamat. A törikönyvekből túl sok minden marad ki, s ennek pótlására csak a személyes élmények alkalmasak. El kell menni, meg kell nézni, meg kell ismerni! Ott kell lenni, saját szemmel látni, megérinteni! Így sem lehet mindent megtudni, de az ismerkedés nyitottá tesz és segít a szemléletváltásban. És ne gondolják, hogy ehhez sok pénz kell. Mindannyiunk lakóhelyének közelében bőven akad megismerni való! Fejér megye különösen bővelkedik a felfedeznivalóban.

Visszakanyarodva a Nádasdyakhoz, mire II. Ferenc szépunokája Lipót felnőtt, és kamarássá, valóságos belső titkos tanácsossá, és hétszemélynökké vált, a család hatalmas vagyonnal rendelkezett, amiből bőven költöttek jótékonyságra, művészet és irodalom pártolásra. Feleségével, gr. Forray Júliával a reformkori Magyarország sorsát mindvégig szívükön viselték. Hatalmas birtokaik igazgatási központjaként vették meg a fejér megyei Sárladányt (későbbi Nádasd-Ladány). Az Ürményiektől megvásárolták Agárd-pusztát is. Családi kriptájukat az ottani templomba helyezték, székhelyüket azonban a sárladányi emeletes barokk kastélyba tették át, melyet több, mint egy évtized múlva, egyetlen életben maradt gyermekük, Ferenc (1842-1907) építtetett át a ma látható formájára. Ikreiket, Annát és Tamást 19 éves korukban temették el.

Mire idáig elértem a megismerésben, szinte személyes ismerősöknek éreztem a családtagokat. Megláttam a hangzatos címek, és a számomra felfoghatatlan mértékű vagyon mögött élő embereket. Akik férjeket, feleségeket, gyermekeket vesztettek el. Fájdalmakat, betegségeket éltek át, ugyanúgy és ugyanannyit szenvedtek, mint bárki más. Akiknek dicsőségek és bukások egyaránt jutottak és akik iszony sokat dolgoztak. Ekkora uradalmak
egy kézben tartása ugyanis hatalmas feladat, ha jól csinálják. Márpedig ők remekül menedzselték vagyonukat. Több megyényi méretű mezőgazdasági terület művelését kellett felügyelniük, internet, telefon, fax, mobil, autó és egyéb segédeszköz nélkül. Lenne ma olyan vállalkozó, aki utánuk csinálná ezt?

A kastélyépítő Ferenc történetén könnybelábadt a szemem. 1868-ban feleségül vette szerelmét, gróf Zichy Ilonát. Az asszony négy gyermeket szült neki még fiatalon. Anna lányuk egyéves korában halt meg, egy évvel az édesanyja előtt. Ilona 1873-ban 24 éves volt, amikor a bécsi kolerajárvány alatt ő is megbetegedett. Megszülte Irma lányukat, de felnőni már nem láthatta. Elvitte a betegség. A 31 éves gróf magára maradt az újszülöttel, a négyéves Júliával, és a hároméves Tamással. Gyermekei kedvéért élte túl a csapásokat, de soha többé nem nősült meg. Felújította a kastélyt és úgy rendezte be a szobákat, mintha imádott felesége is bennük lakna. A fiatalasszony portréi mindenhol körülvették.

Amikor Ladányban jártunk, először a kastélypark északnyugati sarkán álló templomba tértünk be. A család történetéről nem sokat tudtam (hazatérve mélyültem el krónikájukban), inkább a kastélyról voltak bővebb információim. A templomba lépve egészen különleges oltárképet pillantottam meg. Gyönyörű nő nézett rám vissza róla. Azt gondoltam, ez a legszebb Mária kép, amit életemben valaha láttam. Leültem a leghátsó padba és körbepillantottam. Gyönyörű faragott karzat magasodott felettem, ide építették az orgonát, a falakon Krisztus keresztútjának stációi, a mellékoltár előtt a templom kicsinyített mása, a főoltár felett pedig az csodálatos és egészen különleges kép. Nem bírtam levenni a szemem róla! Nem szégyellem bevallani, hogy fogalmam sem volt milyen templomban vagyok és mit látok. Ma már tudom, hogy a Szent Ilona templomban voltam és a képen Szent Ilonát azaz Zichy Ilonát csodáltam. A festményt Valentiny János, Nádasdy Ferenc udvari művésze festette a feleségéről. A szent lábainál a gróf és három gyermeke imádkozik, háttérben pedig felsejlik a kastély.

Az ősök csarnokában, bent a kastélyban azután meggyőződhettem arról, hogy a festő nem túlzott, amikor lefestette a grófnőt. Az esküvői ruhás képe függ a falon a férjéé mellett. Fantasztikusan szép nő volt.