Fehérvári anziksz

Hamarosan úgyis vége a világnak, tehát ne haljunk már meg úgy, hogy ezt nem láttuk! – beszéltük meg a barátnőmmel a múlt hétfőn, és szombaton hajnalban már úton is voltunk Bécs felé, hogy ne maradjunk le az adventi forgatagról.

Az út Bécs felé

Javaslom, hogy aki nekivág így télen ennek az útnak, az készüljön alaposan fel. Elsősorban az autóval közlekedőknek szól, hogy a kocsiban legyen GPS (megfelelő nemzetközi térkép programmal), papír alapú térkép, elegendő étel, ital (a forró tea termoszban isteni tud lenni), takarók, hólapát, hólánc (ez külföldön kötelező tartozék), hótaposó vagy gumicsizma, csurig feltöltött , és külföldön is használható előfizetéssel rendelkező mobiltelefon. Mindezen dolgok abba a kategóriába tartoznak, amik „ritkán kellenek, de akkor életet menthetnek”. Nagyon kellemetlen mellékzöngeként említem meg, hogy az adventi vásárlóturizmus idején az út közbeni benzinkutakon a balkáninál is szégyenteljesebb állapotok uralkodnak.  Autópálya matricát mi már nem tudtunk venni, ugyanis elfogyott (javaslom, hogy a lakóhelyünkön vegyük ezt meg indulás előtt, mert telefonon keresztül még elég bonyis), és a turista buszok, személyautók ontják magukból az illemhelyekre igyekvőket, azok azonban csak nagyon korlátozott darabszámúak.  Mi követezik ebből? A szerencsétlen igényesebb homo sapiensek kilométeres sorokban posztolnak x-be csavart lábakkal a vécéajtók előtt, az igénytelen sokaság pedig a kutak parkolóit övező alig mély árkokban könnyít magán a parkoló autókban ülők, s némelykor reggelizni, tízóraizni szándékozók szeme láttára.  Tévedés azt gondolni, hogy csak a férfiak tesznek ilyesmit. Nem kérem! Az ifjabb-idősebb nőneműek is!!! Sajnálom, nem tudom megállni, hogy ezt szóvá ne tegyem!

A határon túl a helyzet némileg javul, de az út menti kutaknál nem mindenhol lehet igénybe venni a toalettet, s ahol lehet, ott az ár 0.5 és 1€ között változik, az igényességgel, tisztasággal nem összefüggő módon.

A vásárban

Mi Bécs legrégebbi, hagyományos karácsonyi vásárán jártunk. Múltja a XVIII. századig nyúlik vissza. Ha jól tudom, jelenlegi helyén, a Városháza előtt, a Rathausplatz-on 1975 óta működik, bár történelme során vagy három-négy helyre költöztették. (Aki kalandosan metróval szeretné megközelíteni, az az U2-es metróval utazzon a Rathaus megállóig) November 14-én nyitotta meg kapuit és december 24-éig egyfolytában csábítja a többmillió látogatót. 145 feldíszített, igényes kinézetű stand kínálatából válogathatunk. Órákig lehet bolyongani a faházikók között, s ezért ajánlatos nagyon melegen öltözni, főleg ami a lábbelinket illeti. Rajtunk fejenként volt három vastag zokni és szőrmebéléses csizma.

A Városháza előtt hatalmas karácsonyfa áll, nem tudom máskor jobban fel van-e díszítve, de idén egyszerű égők lógtak rajta, nem is túl nagy számban, és sajnos a nappali fényben annyira jelentéktelen látvány, hogy észre sem lehet venni, illetve egyszerű, hétköznapi fenyőfának hiszi a látogató. Az esti kivilágítás valószínűleg sokat dob a megjelenésén. 

A németül beszélőknek határozottan könnyebb a dolguk és több program is várja őket.

„A gyerekek kekszet süthetnek, karácsonyi lapokat, gyertyát és vázát készíthetnek a Jézuska-műhelyben - vagy mindent megtudhatnak a rádióműsorok készítéséről. Az egyik pavilont ugyanis igazi rádióstúdióvá alakították át, ahol a gyerekek kedvenc moderátora, Robert Steiner és Rolf Rüdiger avatja be a kicsiket és nagyokat az interjúkészítés rejtelmeibe.
Aki kicsit el szeretne menekülni a Christkindlmarkt  zsivajától, az sétálhat a park mesésen feldíszített fái alatt, vagy meghallgathatja a Jézuskát megjelenítő színészt, amint karácsonyi történeteket olvas a jászolnál. „ (www.szallasbecs.hu)

Mi azonban jó magyarok módjára kizárólag pénzt költeni mentünk, a kulturális ajánlatok hidegen hagytak. Ebből a szemszögből viszont csalódnunk kellett. Az árusok nagy része giccset meg kacatot árult, pont mint itthon egy akármilyen falunapon, vagy búcsúban. Bárhol beszerezhető műanyag tucatjátékok, tucatékszerek, tucatórák és iszonyat csúf, ízléstelen karácsonyfadíszek riogattak mindenfelől. Színvonal, igazi kézműves dolgok inkább a kajás standokon voltak, de ott aztán ami belefér! Olyan sütik meg kolbászok, mint a malomkerék, meg a  nagyfeszültségű kábel (mármint méretre). Mindtől azonnali nyálcsorgást kapott az ember. Lélekmelegítőül forralt bor, fűszeres-gyümölcsös forró puncsok. Szinte isteni nedűk! Tetszett, hogy a jellegzetes mintájú bögrék bérelhetők hozzá 2- 2.5 €-ért. s ha már nem fér belénk több itóka, hazavihetjük emlékbe, vagy a bejáratnál álló standnál visszaválthatjuk. Volt pár egyéb kézműves remek is, egy keramikus standja, egy-két kézzel festett karácsonyi díszt áruló stand, plüssfigurák, fajátékok, kézzel festett mécses tartók, csodásak. Ja, meg két-három helyen ékszerek, egyiknél fából, másiknál kerámiából. Slussz! Összességében az mondható el, hogy a standok külcsíne igényes, a portéka kínálása szintén, talán éppen azért, hogy ellensúlyozzák a fantáziátlan, semmitmondó választékot. 

Gyorsan meguntuk, hamar le is léptünk, aztán mentünk piacozni, a város hasának nevezett Naschmarkt-ra. Ennek múltja is már több, mint kétszáz éves! Ez a hely valóban a nyalánkságok piaca! 

Na, ott kiéltük magunkat! Sajtok, húsok, halak, ismeretlen, soha nem látott déligyümölcsök, fűszerek, forró puncs, csoki, édesség, igazi csemegék: sushi, osztriga, perzsa kaviár. 

Az egész piacot törökök, meg románok működtetik, ezért irtó jó volt a hangulat. Minden oldalról hallható a borzasztó akcentusú vevőcsalogatás:

- Bitti schő, bitti schő! – s közben már szeletelik is le a kolbászkarikát, szalámit, sajtszeletet és nyújtják át a pulton, hogy kóstoljuk meg. S valóban, aki egyszer megízleli a fantasztikus ízeket, nehezen állja meg vásárlás nélkül. Élveztük minden pillanatát. Mindenre alkudtunk, mindent végigkóstoltunk, mindent megtapogattunk, hoztam haza sajtot, csokit, ittunk puncsokat.

Fokozta az élményt Naschmarkt melletti bolhapiacon a sok régiség meg használt cucc árus, mindenféle klassz kincsekkel! (Úgy tudom, hogy csak szombatonként van nyitva.)

Felejthetetlen élmény volt és tényleg felpörgetett.