Bejegyzések
Értékeink megőrzése...
... ma már sajnos kihaló félben lévő cselekedet. Nagyon nem bírom ezt az eldobható világot. Rendszeresen dohogok emiatt, s ha csak tehetem közkincsé teszem, amikor valahol követésre méltó példát látok-hallok. Ilyenkor felragyog bennem a (soha ki nem haló) remény, hogy lám-lám, azért mégiscsak működik a pozitív kollektív tudat, s menti, ami még menthető. A következő cikkből ugyan nem derül ki, ki fogja az idős néni nyomdokait követni, de talán már ki van jelölve a lelkes és tehetséges utód, vagy éppen ennek az írásnak olvastán fog valaki a szívéhez kapni: - Hiszen én ezt akarom csinálni!
De jó volna! Maradjunk abban, hogy én elmondom, önök meg elgondolkodnak rajta, emésztgetik és legközelebb, ha ilyesmivel találkoznak, óvják, szeretik, megbecsülik. Mert sok ilyen van ám, csak nyitott szemmel-szívvel kell járni-kelni a világban ahhoz, hogy észre vehessük. Remélem a néni a mai napig örvend a jó egészségének és örömmel munkálkodik!
Alábbi cikk a Tolnai Népújságból (2011.01.15) való. Írója Wessely Gábor, a fotókat pedig Gottvald Károly készítette.
Mégiscsak
híre megy annak, ami értékes
Bütykös és szőlőfejes díszítésű harisnyákat készít
Heringes Árpádné. Sióagárdi, bogyiszlói, sárközi, mohácsi és kalocsai
néptáncegyüttesek vannak a megrendelői között.
Beleszületett a mesterségbe Heringes Árpádné. Édesapja
1921-ben váltotta ki az ipart, s kezdte a harisnyagyártást Bátaszéken. Amikor
legjobban ment a kisüzem, a háború előtt tíz segéddel és négy inassal
dolgozott. Az államosításkor aztán mindenüket elvették.
Az Áfész az ő kötőgépeikkel kezdte a termelést, s ha valamelyik meghibásodott, kivitték a MÉH-telepre. Schuszter Károly pedig – Heringesné apja – megvette "a vasat", helyrehozta és újra üzembe állította. Mindent gyártott, még apró babaharisnyákat is. Az iparengedélyt 1953-ban kapta vissza, s két lányát is megtanította a kötőgépek használatára. Így emlékszik apja keserédes kalandjaira a ma már 82 éves asszony. Heringesné tízéves korában kötötte az első pár harisnyát. S igaz, hogy főállásban sosem foglalkozott ezzel a mesterséggel, de szabadideje jelentős részét töltötte fonalak, orsók és kötőgépek társaságában. [...]Ha harisnyákat készített, mindig a minőségre, az érdekességre, a hagyományhűségre törekedett, s az évek során az egyik legismertebb hagyományőrző kézművessé vált. Kapcának is nevezett bütykös és szőlőfejes termékeit néptánccsoportok keresik és vásárolják.
Az Áfész az ő kötőgépeikkel kezdte a termelést, s ha valamelyik meghibásodott, kivitték a MÉH-telepre. Schuszter Károly pedig – Heringesné apja – megvette "a vasat", helyrehozta és újra üzembe állította. Mindent gyártott, még apró babaharisnyákat is. Az iparengedélyt 1953-ban kapta vissza, s két lányát is megtanította a kötőgépek használatára. Így emlékszik apja keserédes kalandjaira a ma már 82 éves asszony. Heringesné tízéves korában kötötte az első pár harisnyát. S igaz, hogy főállásban sosem foglalkozott ezzel a mesterséggel, de szabadideje jelentős részét töltötte fonalak, orsók és kötőgépek társaságában. [...]Ha harisnyákat készített, mindig a minőségre, az érdekességre, a hagyományhűségre törekedett, s az évek során az egyik legismertebb hagyományőrző kézművessé vált. Kapcának is nevezett bütykös és szőlőfejes termékeit néptánccsoportok keresik és vásárolják.
Volt olyan munkája, amelynek mintázatát egy százéves fénykép alapján tervezte meg. Az alapot géppel készíti, a rátett mintákat kézzel. Némelyikkel egy-két hétig is elbíbelődik. Nyugdíjas özvegy; hasznos időtöltést, kikapcsolódást is jelent neki ez a tevékenység. Azt mondja: nagyszerű érzés, amikor egy-egy néptánctalálkozón minden fellépő együttes tagjai az ő harisnyáit viselik. Sokak biztatására beküldte munkáit tavaly az Élő népművészet pályázatra. A regionális megmérettetésen 192 pályázó közül a negyedik lett, és az országos seregszemlén is beválogatták a legjobbak közé.
Három pár harisnyáját kiállították a budapesti Népművészeti Múzeumban. [...] Ipartörténeti emlékeknek számítanak már a Heringesné tulajdonában lévő 80-90 éves eszközök: motringoló, csévélő, kötőgép. Egy kötőgépet és néhány harisnyát a bátaszéki tájházban is elhelyeztek, így bemutatva a hajdani ipart.
Bátaszéki bütykös harisnyákat az augsburgi textilmúzeum is kért a közelmúltban, kiállítási anyagát gazdagítani. Az idős asszony örül, hogy lassan mégiscsak híre megy annak, ami jó, ami érték. Akkor is, ha a kézművesek soha, semelyik rendszerben nem voltak a társadalom kegyeltjei.
/a teljes cikk a TEOL.hu hírportálon is olvasható/
0 Responses to “Értékeink megőrzése...”: