Fehérvári anziksz

Nagy Katalin orosz cárnő külpolitikáját a török háborúk és a nyugati terjeszkedési kísérletek jellemezték. Hadai elérték a Dunát és flottája megjelent a Földközi tengeren is. Ausztria felismerte, hogy az orosz behatolás megrendítheti balkáni befolyását, s ez a szálka lett a későbbi balkáni konfliktus alapja. II. József - bár nem könnyen - de mégis beleegyezett (Poroszországgal együtt)  Lengyelország felosztásába és segített a cárnőnek a Fekete-tengeri partvidék megszállt területeinek kiszélesítésében.
Az 1792-es iassay-i békében a szultán kiszorult a Fekete-tenger partvidékéről.

A háború kitörése előtti évtizedben a dunántúli városokban nagyarányú katonai mozgások történtek, melyek központja Székesfehérvár volt. A térségben tömeges hadgyakorlatokat tartottak. A városban két zászlóalj állomásozott, de a szekularizált szerzetesrendek és intézmények épületeit is igénybe vették katonai célokra. Főőrségház, őrbódék, raktárak (éléstár, fegyvertár, puskaportár), belvárosi tiszti szállás, katonai nevelőház (kadettenschule) a hadapródok (kadett) és a hadapródjelöltek (kadettaspirant) számára, jöttek létre.

A helyőrségtörténeti kiállításon látható egy rajz, mely a magyar huszárok és a török lovasság összecsapását ábrázolja.