Bejegyzések
A napóleoni háborúk 1792 - 1815
A város közbiztonsága meggyengült az 1790-es években, mivel az erődök nagy részét lebontották, a katonaságot pedig elvezényelték harcolni. A polgárőrségnek tehát kiemelt szerep jutott a városi hatóság fegyveres alakulataként. Székesfehérvár néhány napig a felkelő sereg főhadiszállása volt. Mielőtt harcba indultak, a nádor és Ferenc császár szemlét tartott a 15 ezer fős sereg felett.
A hadi események legnagyobb része ugyan elkerülte Magyarországot, fegyveres ellenfél mindössze kétszer járt magyar területeken, hatása viszont annál intenzívebben szólt bele az ország életébe. Napóleonnak fontos volt a magyarok véleménye, hisz döntő szerepet játszhattunk volna a Habsburgok katonai erejének meggyengítésében. A magyar rendek azonban az udvarral egy véleményen voltak, bár az ok más volt: Napóleonban nem az önállóság kialakításának lehetőségét látták, hanem a "diktátort", a polgári eszmék
erőszakos kiterjesztőjét, a forradalmi gondolatok kíméletlen továbbvivőjét, s nem kértek az újabb idegen polgárosító törekvéseiből, az erőszakos Habsburg-modernizációt követően. A császári seregek ellátása pedig jótékony hatással volt az ország gazdaságára (1811-ig).
A magyarok majd huszonöt évig küzdöttek az osztrák seregek oldalán. Mintegy 200 000 magyar és horvát férfi esett el (a lakosság 2%-a), ami meghaladta a birodalom összes többi országának veszteségét. Napirenden volt az újoncozás, a kiképzés, s a folyamatos frontra küldés. A nemesi felkelést is meghirdették, de a csapatok sorra könyvelhették el a kudarcokat. A franciák először Pozsonyba, majd Győrbe törtek be, de előtte felszólították a magyarokat a csatlakozásra. A felkelők azonban féltek, hogy a francia terjeszkedéssel a francia jogrend is együtt jár, s akkor ők elveszíthetik nemesi kiváltságaikat. Győrnél aztán bebizonyosodott, hogy a felszereletlen és gyakorlatlan magyar nemesi felkelés teljesen alkalmatlan komoly feladatok megoldására.
Egy hónappal a vesztes győri ütközet után, attól tartva, hogy a franciák bevonulnak Székesfehérvárra is, a vármegye 300 főből álló lovas szabadcsapatot szerelt fel, és azt helyben állomásoztatta. A franciák valóban megszállták a várost, de az alakulatok, melyek a Vásártéren (kb. a mai Széna tér és környéke) táboroztak kulturáltan, fegyelmezetten viselkedtek, nem okoztak gondot és hamar ki is vonták őket a térségből.
erőszakos kiterjesztőjét, a forradalmi gondolatok kíméletlen továbbvivőjét, s nem kértek az újabb idegen polgárosító törekvéseiből, az erőszakos Habsburg-modernizációt követően. A császári seregek ellátása pedig jótékony hatással volt az ország gazdaságára (1811-ig).
A magyarok majd huszonöt évig küzdöttek az osztrák seregek oldalán. Mintegy 200 000 magyar és horvát férfi esett el (a lakosság 2%-a), ami meghaladta a birodalom összes többi országának veszteségét. Napirenden volt az újoncozás, a kiképzés, s a folyamatos frontra küldés. A nemesi felkelést is meghirdették, de a csapatok sorra könyvelhették el a kudarcokat. A franciák először Pozsonyba, majd Győrbe törtek be, de előtte felszólították a magyarokat a csatlakozásra. A felkelők azonban féltek, hogy a francia terjeszkedéssel a francia jogrend is együtt jár, s akkor ők elveszíthetik nemesi kiváltságaikat. Győrnél aztán bebizonyosodott, hogy a felszereletlen és gyakorlatlan magyar nemesi felkelés teljesen alkalmatlan komoly feladatok megoldására.
Egy hónappal a vesztes győri ütközet után, attól tartva, hogy a franciák bevonulnak Székesfehérvárra is, a vármegye 300 főből álló lovas szabadcsapatot szerelt fel, és azt helyben állomásoztatta. A franciák valóban megszállták a várost, de az alakulatok, melyek a Vásártéren (kb. a mai Széna tér és környéke) táboroztak kulturáltan, fegyelmezetten viselkedtek, nem okoztak gondot és hamar ki is vonták őket a térségből.
0 Responses to “A napóleoni háborúk 1792 - 1815”: