Fehérvári anziksz

A függetlenségi harcokban a kormányzat szervezte meg a magyar honvédséget. 1848 júniusában a  miniszterelnök Batthyány Lajos, hívó szavára újoncozás kezdődött, majd felállították a nemzetőrséget. Fegyvereiket a budai fegyvergyárból szerezték be.

Jellasics horvát bán, miközben Buda felé nyomult megszállta Fehérvárt (1848. szept. 26.). István nádor elrendelte a csapatok összevonását a város előtt, a Maros-hegyi tábort azonban feloszlatták és a várost védelem nélkül hagyták. A bán akadálytalanul haladhatott Buda irányába. Pákozdnál azonban a honvédség szétszórta a horvátokat (1848. szept. 29.), akik ezután a városon keresztül menekültek Bécs felé. Az itt hagyott horvát őrséget népfelkelés kényszerítette megadásra. Fehérvár és a környék népe összefogva fegyvert fogott és megvédte a várost a Roth tábornok vezette horvát hadtest ellen. 

A veszte móri ütközet (1848. dec.30.) után a város osztrák kézre került, s 1849. április 30-ig abban is maradt.

A mi katonáinkat a 6. honvédzászlóaljba tömörítették, mely a honvédség legendás alakulatává vált. Részt vettek a szolnoki csatában (1849. március 4.), a tápióbicskeiben (1849. április 4.), az isaszegi győzelemnél (1849. április 6.), Komárom felszabadításánál (1849. április 22.), és Buda ostromában (1849. május 1.).

1849. május 28-tól Kmetty ezredes hadtestje állomásozott a városban, melyhez több, mint ezer fő csatlakozott a környékről.