Bejegyzések
Fehérvár felszabadul a török uralom alól
 |
| Kara Musztafa |
1683 szeptemberében Kara Musztafa seregét elverték Bécs alatt. Elérkezett végre az idő,
hogy a törököket végleg kizavarjuk az országból. Hiába menekültek már ők maguk is kellő sebességgel, még rengeteg csata várt ránk a teljes győzelemig. Az elfoglalt váraink többségükben még az ő felügyeletük alatt voltak. Ezek között volt Fehérvár vára és a környékén lévők is, Csókakő, Várpalota, Csíkvár. E stratégiai pontok felszabadítása nélkül Buda visszavétele sem volt életbiztosítás.
Összefogtak hát a császári hadak és a lengyel csapatok. Előbbieket a császár sógora,
Lotharingiai Károly fővezér vezette, utóbbiakat Szobieszki János. Kezdeti lendületük két fényes győzelemre volt elég. Október elején Párkányt, végén pedig Esztergomot foglalták vissza. Hamarosan Fejér megye határán portyáztak. A bicskei legelőkről elhajtották az állatokat mert azokat a fehérvári és a budai törökök is hadtápnak tekintették. Felesleges volt azonban a buzgalom, mert Buda ostromát elpuskázták. Török kézen maradt.
Két évig tanakodtak eztán mitévők legyenek. A haditanácsnak komoly fejtörést okozott
ennek logisztikája. Budát nagyon akarták, de a környező várak is az ellenségnél voltak.
Melyiket szabadítsák fel először? Lipót császár szava döntött, Budáért indultak.
A hadi előkészületek közben veszprémi huszárok bejutottak Csíkvárba és felgyújtották az
erődöt, miután leölték az ott tanyázó törököket.
1686 nyarán végre körülfogták Budát a felszabadítók. A budai török parancsnok kissé
összezavarodott, mert azt hitte, hogy a császáriak Fehérvár megmentésére indulnak, ezért
odaküldött egy rakat szpáhit (török lovas katonát) szerencsétlenül fogyasztva ezzel a budai védők erejét. Lotharingiai Károly pedig arról intézkedett ügyesen, hogy a fehérváriak figyelmét kösse le, hogy ne indulhassanak a budaiak segítségére. A csapatmunka meghozta a sikert, 1686 szeptemberében Buda felszabadult.
Fehérvár törökmentesítése még váratott magára. Közelgett a tél, és tudjuk jól, a hideg és
a hó nem barátja egyik ostromló seregnek sem. Volt már mindegyik oldalon bőven tapasztalat
arról, hogy a jeges-havas hadjáratok nagy kudarcokat rejthetnek magukban. Az élelem is fogytán volt, ezért az átmeneti visszavonulást választották a felszabadítók, s kivárták a tavaszt.
Az 1687-es év azzal telt el, hogy megpróbálták a Fehérvárt lakó törököket kiéheztetni. Blokád alá vették a környéket és semmiféle élelem, termény nem mehetett azon keresztül. Ami gabonavetést a török elérhetett, azt rendre felgyújtották. Zichy István vicegenerális a komáromi, zsámbéki, tatai és esztergomi csapataival úgy helyezkedett el a város körül, hogy a parasztok amit csak lehet betakaríthassanak, ám a többinek égnie kellett, nehogy a török bendőt töltse meg.
Mindeközben megerősítették Győr védelmét és előkészítették Csókakő ostromát. Csókakőnél
bevetették a titkos fegyvert, Gábriel pátert alias Tüzes Gábort is. Ő volt a kor robbantási
szakértője. Feladata az volt, hogy "valami tűzzel való szerszámmal, s vagy hatvan muskatérossal" "egynihány bumbát hánynának be Csókába". Az erősen piromán hajlamú páter október 16-ra meg is érkezett Esztergomból, 17-e virradóra felálíttatta az ágyútelepeket, s három bombát be is küldött a várba, mire a török helyőrség délután háromra kitűzte a fehér zászlót. Szegény Csókakő, hiába volt Fehérvár védelmében kiemelten fontos végvár, mégsem bírta az ágyútüzet és az élelmiszer és vízhiány miatt
hosszabban nem volt képes kitartani. Mindezen hiányosságok igen jól jöttek nékünk, s az újabb siker közelebb vitte a megmentőket a városhoz.
Tüzes Gábornak ezután Palota alatt volt egy kis munkája. Zichy odaküldte, "hogy a bombák hányását megkezdje". A palotai törökök két nap ostromot bírtak ki. A várból 68 katona, 97 asszony és 39 gyermek távozott. Nem esett bántódásuk. Elkísérték Budára, majd hajókon török területre szállították a csapatot.erődöt, miután leölték az ott tanyázó törököket.
1686 nyarán végre körülfogták Budát a felszabadítók. A budai török parancsnok kissé
összezavarodott, mert azt hitte, hogy a császáriak Fehérvár megmentésére indulnak, ezért
odaküldött egy rakat szpáhit (török lovas katonát) szerencsétlenül fogyasztva ezzel a budai védők erejét. Lotharingiai Károly pedig arról intézkedett ügyesen, hogy a fehérváriak figyelmét kösse le, hogy ne indulhassanak a budaiak segítségére. A csapatmunka meghozta a sikert, 1686 szeptemberében Buda felszabadult.
Fehérvár törökmentesítése még váratott magára. Közelgett a tél, és tudjuk jól, a hideg és
a hó nem barátja egyik ostromló seregnek sem. Volt már mindegyik oldalon bőven tapasztalat
arról, hogy a jeges-havas hadjáratok nagy kudarcokat rejthetnek magukban. Az élelem is fogytán volt, ezért az átmeneti visszavonulást választották a felszabadítók, s kivárták a tavaszt.
Az 1687-es év azzal telt el, hogy megpróbálták a Fehérvárt lakó törököket kiéheztetni. Blokád alá vették a környéket és semmiféle élelem, termény nem mehetett azon keresztül. Ami gabonavetést a török elérhetett, azt rendre felgyújtották. Zichy István vicegenerális a komáromi, zsámbéki, tatai és esztergomi csapataival úgy helyezkedett el a város körül, hogy a parasztok amit csak lehet betakaríthassanak, ám a többinek égnie kellett, nehogy a török bendőt töltse meg.
 |
| Csókakő alaprajza 1688-ban |
Mindeközben megerősítették Győr védelmét és előkészítették Csókakő ostromát. Csókakőnél
bevetették a titkos fegyvert, Gábriel pátert alias Tüzes Gábort is. Ő volt a kor robbantási
szakértője. Feladata az volt, hogy "valami tűzzel való szerszámmal, s vagy hatvan muskatérossal" "egynihány bumbát hánynának be Csókába". Az erősen piromán hajlamú páter október 16-ra meg is érkezett Esztergomból, 17-e virradóra felálíttatta az ágyútelepeket, s három bombát be is küldött a várba, mire a török helyőrség délután háromra kitűzte a fehér zászlót. Szegény Csókakő, hiába volt Fehérvár védelmében kiemelten fontos végvár, mégsem bírta az ágyútüzet és az élelmiszer és vízhiány miatt
hosszabban nem volt képes kitartani. Mindezen hiányosságok igen jól jöttek nékünk, s az újabb siker közelebb vitte a megmentőket a városhoz.
 |
| Csókakő ma |
Szabaddá vált az út Fehérvár felé. Az ottani török helyőrség és lakosság helyzete egyre
kilátástalanabbá vált bár olykor előfordult, hogy élelmet csempésztek be nekik. Annyit azonban nem, hogy megoldja a hosszútávú éhezés okozta gondokat. Decemberében megkezdődött a polgári lakosság menekülése a várból. Az sem riasztotta vissza őket, hogy a
Palota felé távozó rácokat a magyar hajdúk leöldösték. 1688 januárjában sikerült négy szekérnyi élelmet zsákmányolniuk, ez azonban olyan kevéske volt, hogy zavargások támadtak a falakon belül. A vezérbasa belátta, hogy jobban jár, ha engedi elmenni azokat akik távozni akarnak. Ekkorra megtiltották a kimenekülők öldösését, sőt a törököknek megígérték, hogy akik önként kijönnek, sértetlenül hazamehetnek.
Január 20-án jelentkezett egy janicsár (török gyalogos katona) hogy megmutassa az ostromlóknak, hogyan tudnak legkönnyebben bejutni a várba. A bent lévő vezérbasa pedig titkos utakon megpróbált a portától segítséget kérni, de a küldöncöket a császáriak mind elfogták. A váron belül hatalmas zűrzavar uralkodott. A kiéheztetés sikerét veszélyeztette a zsámbéki magyar katonai parancsnok jó szíve, aki rendszeresen élelmet engedett be a blokád ellenére. Amikor kiderült szigorúan megbüntették.
 |
| Fehérvár alaprajza 1688-1690 között |
Február végén a bécsi haditanács elunta a hiábavaló blokádot és egyezkedni próbált a várbitorlókkal. A dolog nem hatotta meg a törököket, erre a blokádot még szigorúbbra vették. Az emberek tömegesen menekültek a várból, a katonák zendülést robbantottak ki. Káosz uralkodott. Újabb alkut ajánlottak a bentlévőknek. Erre a vezérbasa újra kiüzente, hogy a várat nem adhatja fel. Válaszul Batthyány Ádám főparancsnoksága alatti 3000 főnyi sereg zárta körül a várost, hozzájuk csatlakozott még 1000 magyar huszár, 1000 hajdú, és 1000 német katona is. Eddigre áprilist írt a naptár. Mivel az ostromlók serege immár tekintélyessé duzzadt, gondot okozott az ellátásuk. Ugyebár a török kiéheztetése miatt felgyújtott földeken nem termett a mieink sem ennivaló. Ezen a problémán még elvacakolt egy darabig a haditanács, ám április 29-re végre elkezdhették komolyan ijesztgetni a törököket, akik ennek ellenére tűz alá vették a seregeinket. A várbasa május 6-án támadott
utoljára, seregét azonban visszaverték, s az ostromlók közelebb nyomulhattak a várhoz. Több támadás ezután már nem érte őket. Május 7-én Batthyány Ádám felhívást intézett a három török vezérhez. A felhívásban elmondta, hogy nem céljuk a vár porig rombolása, épp ellenkezőleg! Szeretnék megkímélni azt a pusztítástól, mivel a császárságnak szüksége van rá. Azonban ha a sanyargatás nem vezet eredményre, s továbbra sem hajlandók önként feladni a várat, akkor rendelkeznek akkora túlerővel, hogy erőszak árán is meg tudják szerezni. A vezérek még aznap válaszoltak. Találkozót kértek a mieinkkel. Másnap meg is beszélték egymással a kapitulációs feltételeket. A megállapodásra május 9-én Bécsben került pecsét és aláírás. A vár és tartozékainak átadása, a fegyverek, lőszerek leadása, a kivonuló törökök ingóságainak meghatározása, a keresztény rabok szabadon bocsátása és a törökök biztonságos kitelepítése mind szerepeltek benne. A keresztény anyától és török apától született 18 év alatti gyermekeket azonban nem vihették magukkal. 50 ilyen gyermeket a jezsuiták vettek magukhoz.
Május 20-án Adonynál 20 hajó és 2 nagy bárka szállította haza 143 év után a megszállókat.
Székesfehérváron ezen a napon a Piac téren a kivonulás örömére Széchenyi Pál veszprémi püspök részvételével hálaadó ünnepséget tartottak.
0 Responses to “Fehérvár felszabadul a török uralom alól”: