Bejegyzések
Kedvcsináló a város legújabb gyűjteményéhez
Székesfehérváron lépten-nyomon katonai emlékekbe botlik az ember, s gyakran el is megy mellettük úgy, mintha ott sem lennének. Pedig múltunk fontos darabkái ezek, amik érdekesek, s érdemesek a részletesebb megismerésre.
Észrevették-e például a Budai úti Interspar előtti táblát, melyen a 10. huszárezredről emlékeznek meg? Tudják-e, hogy miért épp ott áll ez a tábla? Látták már a Zichy-ligetben a 17-es gyalogezred hősiességét méltató Bory Jenő alkotást, vagy tudják-e hogy hány hasonló témájú szobrot készítettek a kor művészei a városnak? Ismerik a 'Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok...' kezdetű nótát? Vajon honnan ered?
Szerencsére a 2009 májusában megnyílt helyőrségtörténeti kiállítás mesél nekünk erről a malom utcai Tiszti Klub épületében, mely a 17. Honvéd Gyalogezred laktanyája volt. Ennek anyaga bemutatja a történelem, és a hadtörténet iránt érdeklődőknek Székesfehérvár gazdag katonai múltját és jelenét. Az iskolás korú gyermekek honvédelmi nevelésében is fontos szerepe lehet a gyűjteménynek, mert példát mutat, üzenetet közvetít, nevel és az önkéntes haderő toborzásában is lényeges elem lehet, hiszen közvetlen találkozási pont a lakosság és a hondvédség között.
Szomorú világörökség
 |
| A fellegvár az érkező szemével |
'In medias res' kezdéssel: Visegrád hatalmas csalódás volt nekem. Az egész hely gyerekkorom balatoni hangulatát idézte, amikor a maszek világ az odaérkező németekből akart meggazdagodni, mondván a magyarokból úgysem lehet.
Az idegenekből viszont busásan, akikre minden sz...emetet rá lehet/lehetett sózni. A település csodálatos lehetne, ha nem lepték volna el a vállalkozások ízléstelen, középkoriaskodó, bármiféle hitelességet nélkülöző éttermei, szállodái, árudái. Ezek egymás hegyén-hátán zsúfolódnak végig az egész Duna parton és nem kímélik a Vár területét sem. A parkoló bazárjaiban az összes értéktelen bóvli megvehető aranyáron, a neonfénnyel világító Visegrád-párnán kezdve, a kacatokon át, a nagyon ungarise paprikáig. A buszok ontják magukból a külföldi csoportokat akiket az idegenvezetők futószalagszerűen végigzavarnak a váron, mert időre kell menni a hajókhoz, amit a programdúsítás érdekében nyomorgattak bele a napba, a 'gyorsan sokat' vezérelv alapján. Kevéske hazai világörökség várományosunk egyik legszebbikét annyira el akarják adni az idegenforgalomnak, hogy értékét, csodáit már csak azok tudják észrevenni, akik fáradságot nem sajnálva keresgélik. Lassacskán felépítik a várat újra, s az, hogy menet közben az autentikusság itt-ott elfelejtődik, nem zavarja a szájtáti népeket, de sajnos úgy tűnik a szakembereket sem.
A lényeg hogy jöjjön a bevétel!
A fellegvár egész évben látogatható, de csak a külső rész. A belső vár még nyáron is csak 18 óráig van nyitva.
Ezt komolyan számításba kell vennie annak aki látni akarja, mert gyalogosan az út egy-két óra (strapabírástól függően)autóval pedig pár perc, de szinte lehetetlen parkolni a főszezonban zsúfoltság miatt. Az is őrjítő, hogy sokan a kocsiúton sétálgatnak fel-le (pedig a gyalogút másfelé vezet és biztonságos). A sofőröknek ronggyá szakadnak az idegeik a kanyargós, amúgy sem veszélytelenül szűk, hegyi úton a járkálókat kerülgetve. Szerintem káosz az egész, mert senki sincs tekintettel a táblákra, szabályokra, egymásra. A drágább szállodák külön buszokkal viszik fel lakóikat a várhoz.
Augusztus 20-án jártunk ott (mázli!) mert így megúsztuk a fejenkénti 1700 Ft-os belépődíjat. Amit persze sem bankkártyával, sem üdülési csekkel nem lehet kiegyenlíteni.
Az idegenekből viszont busásan, akikre minden sz...emetet rá lehet/lehetett sózni. A település csodálatos lehetne, ha nem lepték volna el a vállalkozások ízléstelen, középkoriaskodó, bármiféle hitelességet nélkülöző éttermei, szállodái, árudái. Ezek egymás hegyén-hátán zsúfolódnak végig az egész Duna parton és nem kímélik a Vár területét sem. A parkoló bazárjaiban az összes értéktelen bóvli megvehető aranyáron, a neonfénnyel világító Visegrád-párnán kezdve, a kacatokon át, a nagyon ungarise paprikáig. A buszok ontják magukból a külföldi csoportokat akiket az idegenvezetők futószalagszerűen végigzavarnak a váron, mert időre kell menni a hajókhoz, amit a programdúsítás érdekében nyomorgattak bele a napba, a 'gyorsan sokat' vezérelv alapján. Kevéske hazai világörökség várományosunk egyik legszebbikét annyira el akarják adni az idegenforgalomnak, hogy értékét, csodáit már csak azok tudják észrevenni, akik fáradságot nem sajnálva keresgélik. Lassacskán felépítik a várat újra, s az, hogy menet közben az autentikusság itt-ott elfelejtődik, nem zavarja a szájtáti népeket, de sajnos úgy tűnik a szakembereket sem.
A lényeg hogy jöjjön a bevétel!
A fellegvár egész évben látogatható, de csak a külső rész. A belső vár még nyáron is csak 18 óráig van nyitva.
Ezt komolyan számításba kell vennie annak aki látni akarja, mert gyalogosan az út egy-két óra (strapabírástól függően)autóval pedig pár perc, de szinte lehetetlen parkolni a főszezonban zsúfoltság miatt. Az is őrjítő, hogy sokan a kocsiúton sétálgatnak fel-le (pedig a gyalogút másfelé vezet és biztonságos). A sofőröknek ronggyá szakadnak az idegeik a kanyargós, amúgy sem veszélytelenül szűk, hegyi úton a járkálókat kerülgetve. Szerintem káosz az egész, mert senki sincs tekintettel a táblákra, szabályokra, egymásra. A drágább szállodák külön buszokkal viszik fel lakóikat a várhoz.
Augusztus 20-án jártunk ott (mázli!) mert így megúsztuk a fejenkénti 1700 Ft-os belépődíjat. Amit persze sem bankkártyával, sem üdülési csekkel nem lehet kiegyenlíteni.
 |
| A várban |
A királyi palota még hatig sincs nyitva. 17 órakor bezárnak, így ide be sem tudtunk jutni. Ötletünk tehát, hogy délután nézzünk körül itt, kivitelezhetetlennek bizonyult.
Hasonló döbbenetet jelentett az étterem is, ahol megálltunk enni, hogy kesergésünk levesbe fojthassuk.
Ez egy hotel étterme volt, s majdnem itt béreltünk szállást magunknak. Szerintem az Égiek kegyeltjei vagyunk, hogy ettől megkíméltek minket. Mielőtt felcaplattunk volna a hegyre, megérdeklődtük itt, hogy lehet-e üdülési csekkel fizetni és meddig vannak nyitva, milyenek az árak, stb. Visszafelé be is tértünk, jó két órával a zárás előtt. Az étel nem volt rossz, a desszertként kért szilvás-fahéjas nudli kimondottan fincsi volt. Hamar be is pakoltunk mindent a pocakba, s még egy óra volt zárásig. Nekem már mehetnékem volt, de még elkaptuk néhány szóra a recepciós lányt, hogy érdeklődjünk egy esetleges szilveszteri szobafoglalás iránt. Arra a kérdésre, hogy mit lehet itt csinálni szilveszterkor, ha nincs kedvünk a harsány éttermi evés-ivás-bulizáshoz, határozott vállvonogatás volt a válasz, s később mellé egy "Igazából szinte semmit...". Azt mondja ez az utolsó forgalmas hetük, aztán kihal a város, bár nyitva vannak egész évben. Igaz, hogy a hotelnek pár hónapja adták át a welness részlegét medencével, szaunával, pezsgőfürdővel, de ezt csak nappal engedi használni a vezetőség. Éjszakai fürdőzésről szó sem lehet. ??? (Csak akkor, ha ő van épp szolgálatban, mert ő engedi, súgta meg nekünk a titkot.) A hallottak alapján megingott bennünk az elhatározás az év végi pihivel kapcsolatban. Hívtuk is a pincért, hogy fizessünk, aztán menjünk.
A végösszegnél kiderült, hogy vagy hatszáz forint még visszajárna a csekkből (de ezt ugyebár nem lehet visszakapni), ezért a
párom úgy döntött, iszik még egy kávét, s még borravaló is marad. Erre kibukott belőlem, hogy inkább ne, mert már úgy mennék!
Ekkor a pincér rákontrázott, hogy ő meg már nagyon szeretné végre megenni az ebédjét! Magyarul, húzzunk végre a francba!
Nos, szavunk elakadva, tényleg kávé nélkül távoztunk, de már bánom. Nagyon bánom! Maradni kellett volna, s az utolsó fillérig
le kellett volna enni-inni a csekk összegét, mert ez a modortalan alkalmazott, s az őt alkalmazó főnöke megérdemelte volna!
Bár az lett volna a jó, ha be sem megyünk az ilyen helyre.
Ugye nem mondok újdonságot azzal, hogy ide nem kívánkozunk vissza?
Úti tapasztalatok
Már nagyon vártam, hogy újra láthassam Esztergomot. Utoljára gyerekkoromban jártam erre, s összes emlékem csak annyi, hogy a szédületesen magas bazilika kupolájáról integetek anyámnak, aki lent áll a téren s igyekszik korai infarktus nélkül megúszni a látványt. (Ugyanis a nővérem vigyázott rám odafent.)
 |
| A Bazilika tetejéről a Palotára |
Ennek már majd harminc éve. Azóta rengeteg dolog változott, például "hozzánőttem" a Bazilikához, mert újra felmászva rá, már egyáltalán nem tűnt magasnak. E településnek is vannak (sajnos) lepukkantabb részei, a kertváros felől jövők végig is hajthatnak rajta a belváros felé menet, de szerencsére a várkörnyék szépsége feledteti mindezt. Autónkat egy parkolóban hagytuk kb. 2-3 km-re a Bazilikától. (Fizetősben, mert nem nagyon láttunk másmilyet, hacsak nem állunk meg valami kis utcában valakinek a háza előtt. Szerencsénkre szombat volt így díjat csak 8-12 kellett fizetni, mi pedig 11.30-kor álltunk meg ott. 140 Ft-ból megúsztuk a parkolást hétfő reggelig.) Másoknak is ezt javasolnám, mert autóval fel lehet menni majdnem egészen a Bazilikáig, ám úgy nem lehet bámészkodni, észrevenni a részleteket.
 |
| A királyi palota a park felől |
Végigsétáltunk a Kis János altábornagy úton,(itt parkoltunk le, mert ebbe ér be a 111-es főút) a Kossuth Lajos utcán, át a várhegy alatt lévő parkon át, egészen a Várig, visszafelé pedig Macskaút, Nagy-Duna sétány, Gőzhajó utca, Béke híd, Kis-Duna sétány útvonalon értünk a járgányunkhoz.
A Nagy-Duna sétányon találtunk egy, a tulajdonosáról elnevezett csárdát, ott vacsiztunk. (Természetesen szigorúan üdülési csekkből.) Az étkek isteniek voltak, nagyon magyarosak (de volt szlovák választék is), tehát cseppet sem nevezhetők fitnesznek. Nem bántam, mert a lábamban lévő cirka 1600 km után nagyon jól esett a fajsúlyos bevitel. Kutyusunk az asztal alatt játszott házőrzősdit a vendégek és a dolgozók nagy derültségére. Méretei láttán nem ijedeztek tőle túlzottan, viszont imádták a határozottságát. Egy-két falattal könnyedén leszereltük a háborgását.
Itt kaptam a csekkfizetési szándékomra az egyik már emlegetett megjegyzést, az erősen elfoglalt pincértől. A csárdában iszonyú sokan voltak. Összességében tehát egy jó hely, az ajánlást több itt lakó egybehangzó véleménye adta.
A Macskaút lenti végénél találtunk még egy éttermet, ahol a csekket elfogadják, ide azonban nem tértünk be. A vár területén sehol nem lehet ezzel fizetni. Nem lehet a múzeumba, a Bazilikába bemenni és az ottani vendéglátó helyeken sem fogadják el. Ez utóbbiak kihagyása nem jelentett nagy szívfájdalmat, bár mind kulturáltnak, igényesnek látszott, az előbbi élményeket pedig bankkártyás fizetéssel vásároltuk meg, mert szerencsére mindkét helyen lehet ezzel fizetni, illetve a kupolába jegyet váltani magánszemélyeknek csak kp-vel lehet, a csoportosan érkezők pedig az ajándékbolt melletti pénztárnál fizethetik egyben, akár bankkártyával is az összeget.
Négylábúnkat szállítódobozban mindenhová bevihettük volna, de mi nem tettük, mert alig kevesebb, mint tíz kiló a drága. (Visegrádon ölben cipeltem végig a kiállítótermeken, ezek után érthető módon nem volt kedvem újra átélni ezt.) Az információs bódéban hagytuk a diáklányok felügyelete alatt, akik boldogan vigyáztak az átmeneti rabságra kárhoztatott jószágra.
A Macskaút lenti végénél találtunk még egy éttermet, ahol a csekket elfogadják, ide azonban nem tértünk be. A vár területén sehol nem lehet ezzel fizetni. Nem lehet a múzeumba, a Bazilikába bemenni és az ottani vendéglátó helyeken sem fogadják el. Ez utóbbiak kihagyása nem jelentett nagy szívfájdalmat, bár mind kulturáltnak, igényesnek látszott, az előbbi élményeket pedig bankkártyás fizetéssel vásároltuk meg, mert szerencsére mindkét helyen lehet ezzel fizetni, illetve a kupolába jegyet váltani magánszemélyeknek csak kp-vel lehet, a csoportosan érkezők pedig az ajándékbolt melletti pénztárnál fizethetik egyben, akár bankkártyával is az összeget.
Négylábúnkat szállítódobozban mindenhová bevihettük volna, de mi nem tettük, mert alig kevesebb, mint tíz kiló a drága. (Visegrádon ölben cipeltem végig a kiállítótermeken, ezek után érthető módon nem volt kedvem újra átélni ezt.) Az információs bódéban hagytuk a diáklányok felügyelete alatt, akik boldogan vigyáztak az átmeneti rabságra kárhoztatott jószágra.
A múzeum udvarára még bejöhetett a saját négy lábán, ám beljebb megint nem jutott, mert újbóli bedobozolás után a jegyszedő hölgy felügyelte, míg visszatértünk nézelődésünkből. Sietek megnyugtatni buzgó állatvédő olvasóimat, hogy szereti a dobozát, mivel a házának tekinti azt, s bent biztonságban érzi magát. Nem okozott hát traumát neki, hogy egy-két órát abban kellett pihennie, sőt, a fárasztó séták és ivás után boldogan, önszántából nyúlt el a párnázott vacokban.
 |
| A Bazilika kívülről |
Jelenlegi jegyárak a várhegy területén (2010 aug. 21):
A Bazilika megtekintéséért nem kell fizetni, lehet benn fényképezni, videózni is.
A kupola tetejére 500 Ft/fő -ért lehet felmászni, a jegyet fent lehet megvenni. (Az oldalbejáratnál jobbra fel a lépcsőn, mutatja a nyíl)
A kriptákhoz 200 Ft/fő árral kell számolni.
A Vármúzeumban:
A belépő felnőtteknek 880 Ft/fő. A diákkedvezmény 26 éves korig vehető igénybe, és van pedagógus kedvezmény (a pedagógusigazolvánnyal rendelkezőknek) is.
Ezzel gyakorlatilag mindent bejárhatunk.
Fényképezni az épületen belül csak külön fotójegy vásárlása után szabad. Az udvaron és a külső helyeken lehet enélkül is.
Fényképezni az épületen belül csak külön fotójegy vásárlása után szabad. Az udvaron és a külső helyeken lehet enélkül is.
Vendégfogadás királyi módon 2.rész
Mivel farkaséhesek voltunk, azonnal az étterembe siettünk. Itt okoztunk némi kavarodást, mivel épp zártkörű rendezvényt tartottak, s a mi jövetelünkre senki sem számított. A mi felvilágosításunk pedig valahogy elmaradt arról, hogy ne számítsunk az ebédre a buli miatt. A helyzet a frítőz elhalálozásával egyre válságosabbá vált. Hogy mégsem maradtunk éhen, az a személyzet rugalmasságának volt köszönhető. Folyamatos elnézéskérések kíséretében leültettek minket egy asztalhoz, s a csekély lehetőségek ellenére olyan fejedelmi lakomát kaptunk, amit sokáig fogok még emlegetni. És még a szállítódobozában ücsörgő szőrmókunknak is jutott falat a konyhai maradékból!
A szobaár félpanziót tartalmazott, de mi a délután maradékát a visegrádi kirándulással akartuk eltölteni, így esélyünk sem volt a nyolc órai tálalásra visszaérni. Ennek ellenére felajánlották, hogy telefonáljunk oda kb. mikor érkezünk vissza, mert akkor megvárnak bennünket a vacsival. Inkább lemondtuk a dolgot, mert éjfélig nem akartuk váratni őket.
Reggelinél viszont már teljes létszámban (mind a ketten plusz az eb) felsorakoztunk a svédasztal körül. Igaz, előbb ettünk bemelegítésként egy kis rántottát isteni tejeskávéval, szigorúan csak ezután faltuk be a többi ehetőt. De komolyan! A felszolgálók mindezt kedves szeretettel vették tudomásul, sőt nem győzték ajánlani a választékot. A helyben sütött császárzsemlének egyszerűen nem lehetett ellenállni! Ismét sikerült néhány ezer kalóriával feltankolni magunkat. Semmi akadálya nem volt már az esztergomi városnézésnek (amiből múzeum búvárkodás lett, de ezt majd később).
A lakosztályunkat 11-ig kellett elhagyni. Ráérősen pakolhattunk össze. Rakodás közben végiggondoltam, hogy mennyire kár, hogy nem maradhatunk még néhány napot. Itt remekül éreztem magam. Az éjszakás, a nappalis recepciósok, de még a vendégek is rajongtak a kutyáért. Szinte az első kedves szót ő kapta, amikor reggel kirongyolt a szobánkból. Utána persze mi is kaptunk figyelmet bőven. Arról vagyok híres, hogy idegen helyen nem tudok aludni, ezért nehezen mozdulok ki otthonról éjszakára. Itt viszont olyan jó volt, mint otthon. Aludtam, mint akit elvarázsoltak. Talán egyetlen hátránya a helynek, hogy aki több napot tölt el itt, az az épületben nemigen tud mit kezdeni magával. Nincsen szinte semmilyen szolgáltatásuk az evésen kívül. Igaz, nem is nagyon kell, hisz Esztergom belvárosa 10-15 percnyi autózásra van, ott pedig bőven van látni és csinálni való. Mindent összevetve, a 20.330 Ft-os végösszeg kifizetése után, ami tartalmazott félpanziós szobát, ebédet, italfogyasztást, minibár fogyasztást két személyre kutyával, azt mondhatom: Megérte az árát!
Vendégfogadás királyi módon 1.rész
Augusztus 20-án hová is mehetne az ember lánya kószálni, mint az államalapítónk bölcsőjét ringató városba, Esztergomba. Annyira spontán volt az ötletünk, hogy 19-én délelőtt, még fogalmunk sem volt róla, hol kötünk ki másnap, csak az akarás volt bennünk, hogy menni kéne...
Délutánra már megszületett az elhatározás: Irány a Dunakanyar! Mivel e tájék látnivalókban már-már túlzsúfolt, szűkíteni kellett kissé az úti célt, így lett belőle Esztergom és Visegrád. (Már tudom, hogy ezt sem lehet két nap alatt felfalni.) Én két fillért sem adtam volna arra a fogadásra, hogy másnap éjszakára tudunk szállást találni magunknak. Az internet és a 'Dunakanyar', 'szállás', 'üdülési csekk', 'Esztergom', 'Visegrád' kulcsszavak csodálatos együttműködése azonban meghozta a kellő számú találatot. "Szerencsére" jópárat kiszórhattunk rögtön az elején, mert már a 20.000 Ft/éj/fő -től kezdődő kategóriáktól is heveny infarktust kaptunk, s nem mertük az életünket kockáztatni azzal, hogy megnézzük, hol találjuk az árak csúcsát. (Annyit azért megsúghatok, negyvennél még nem volt vége.) Szegények vagyunk, no! Azért a maradékból is bőven tudtunk válogatni. 7.600 Ft/fő/éj -nél találtuk meg a mi üdülési csekkünkhöz illő ajánlatokat, ezért már csak a telefonos egyeztetés volt hátra (lásd: Internetes foglalás című bejegyzést), bár az okos weboldal (www.dunakanyar-szallas.hu ) mindent képes lett volna helyettünk elintézni. Tájékoztatott arról, hogy van e az adott helyen szabad szoba, s igen válasz esetén,el is küldte volna a foglalásunk a szállodának, s majdan egyszer, kb. 24-48 óra múlva értesített volna minket annak eredményéről. Na ez nálunk szóba sem jöhetett, hisz szinte azonnalra kellett a bérlemény, ráadásul hátrányos helyzetünk súlyosbult egy szálkásszőrű tacskó hölggyel, akit semmiképpen nem akartunk kihagyni az élményekből. És az ilyen opciók bizony csak elvétve szerepelnek a szolgáltatások között, hát még a weboldalakon!
Minket szeretnek az Égiek, mert az első telefonos próbálkozásunk meghozta a várt eredményt. Szoba lefoglalva másnapra, minket, és a kutyust felár nélkül(!) szeretettel várják. Erre már csak annyit tudtam ámulattal kibökni: Kiráály!!!
Az ünnep napján az Esztergom célállomást programoztunk a GPS-be. Út közben erős kísértést éreztem arra, hogy megálljunk egy kicsit Zsámbékon a templomnál, leforduljunk Dobogókő felé csak épp egy pillanatra, vagy bámészkodjunk egy hosszú percet a szebbnél szebb falucskákban. Azzal győztem meg magam, hogy ez majd egy másik kirándulás lesz, vagy több másik, s így legalább biztosan visszatérünk.
Hamar, könnyen ráleltünk a hotelünkre, mert az út mellett állt közvetlenül, előtte tágas parkolóval. Rögtön látszott az épületen, hogy valaha egy ipari létesítményhez tartozott, kb. arra tippeltünk, hogy itt lehettek a cég irodái. Viszont nem találtunk benne semmi visszataszítót, mert a lehetőségekhez képest, szépen át lett alakítva az egész, csak a szomszédságban lévő raktárszerű teleppel nem tudtak mit kezdeni. Az kétségtelenül csúfította a látványt, viszont arrafelé nem néztek szobaablakok, ill. ha néztek is, olyan magasan voltak, hogy nem lehetett rálátni a konténerekre. Az utcafronti részen nyílt az étterem bejárata, a recepciót az épület másik oldalán találtuk. Ebünk a kocsiajtó kinyitásának pillanatában torpedó üzemmódra kapcsolt, s boldogan nyargalászott fel-alá a hatalmas, füves, elkerített udvaron, alig bírta fékezni magát, hogy ne csobbanjon a kerti tóba a békák után.
Már a bejáraton belépve orromba illant a finom légfrissítő illata. Nem csak villanásszerű élmény volt ez, hanem állandó jelenség. Két napig folyamatosan éreztük. A recepción szívből jövő mosollyal fogadtak minket, a négylábú vendéget külön üdvözölve, babusgatva. Ettől minden kutyás gazdi minimum elalél. A földszinten kaptunk szobát. A folyosókon kanapék, kényelmes fotelek csábítottak ücsörgésre, s itt volt lehetőség az internetezésre is. Tágas, gardróbos(!), fürdőszobás (kádas), hűtővel felszerelt lakba költözhettünk egy éjszakára. A berendezésben nem volt semmi mókusvakítás. Egyszerű igényes fenyőbútorok minden helyiségben, tévéző sarok kényelmes kanapéval, dohányzóasztallal, kis étkezőasztal három székkel, ropogós, illatos fehér törölközők és krémszínű ágynemű. Az egész berendezés kialakítása átgondoltságot sugallt és minden úgy volt kitalálva, hogy maximálisan takarítható legyen. Ragyogó tiszta is volt minden.
Kőbe faragott történelem napjainkig
 | Az ezeréves államiságra emlékezve | ||
| Avatás éve | A szobor neve | Az alkotó | Hol látható |
| 2000 | Milleniumi emlékjel | Józsa Bálint | Városház tér |
| 2000 | Csillagtérkép hajóval | Taubert László | Zichy liget |
| További szobraink |  | ||
| 2000 | gróf Klebelsberg Kunó | Kisfaludi Stróbl Zsigmond | Zichy liget |
| 2000 | Robert Koch | Jálics Ernő | Mátyás király Krt. (ÁNTSZ) |
| 2001 | dr. Berzsenyi Zoltán (orvos) | Kocsis Balázs | Megyei Kórház udvara |
| 2001 | A kelő napsugár (1923-ban készült szobor) | Bory Jenő | Bányató |
| 2001 | Kati néni | Kocsis Balázs | Liszt Ferenc u. |
| 2002 | III. Béla lovagkirály | Palotás József | III. Béla király tér |
| 2002 | Szent Flórián | Kocsis Balázs | Kempelen tér (Skála mellett) |
| 2002 | Kossuth Lajos | Székely János Jenő | Negyvennyolcasok tere |
| 2004 | Petőfi Sándor | Székely János Jenő | Palotaváros, a Sütő u. Piac tér felőli oldala |
Kőbe faragott történelem 1972 - 1999
| A városalapítás 1000. évfordulójára készült és az utána következő évek szobrai 2000-ig | |||
| Avatás éve | A szobor neve | Az alkotó | Hol látható |
| 1972 | Nő gödölyével | Meszlényi János | Városháza udvara |
| 1972 | Kerámia kompozíció | Kovács Margit | Megyeház u. 20. |
| 1972 | Géza nagyfejedelem | Meszlényi János | Géza nagyfejedelem tér |
| 1972 | Milleniumi emlékmű | Kalló Viktor | Püspökkertváros |
| "Háromágú"-emlékmű | Skoda Lajos | ||
| 1972 | Beszédes József (vízépítő mérnök) | Bolgár Judit | Balatoni u. |
| 1972 | Vízmedence három oszloppal | Rákóczi út 1. | |
| 1973 | Mítosz | Csíkszentmihályi Róbert | Széna tér |
| 1976 | Anya gyermekével | Meszlényi János | Tóvárosi iskola előtt |
| 1977 | Vadász Elemér geológus) | Búza Barna | Ybl u. |
| 1981 | Kígyó | P. Benkő Ilona | Németh László Ált. Isk. előtt |
| 1982 | Emlékkő | Kocsis Balázs | Farkasvermi út (a vasúti baleset áldozatinak emlékére) |
| 1983 | Kandó Kálmán | Meszlényi János | Gróf Széchenyi István Szakközépiskola |
| 1984 | Táncosnő | Medgyessy Ferenc | Kossuth u. |
| 1985 | Mementó | Bors István | Prohászka u. |
| 1986 | Őz gidával | László Péter | Sziget u. |
| 1987 | Ősrégi forma | Barta Lajos | Rózsáskert |
| 1987 | Díszkút | Stremenyi Géza | Munkácsi u. - Gyümölcs u. sarok |
| 1988 | Öntött alumínium harangok | Jenei Tibor-Oborzil Edit | Nemzeti Emlékhely |
| 1988 | Királypark | Csete György tervei alapján fejér megyei fafaragók készítették a szobrokat | Palotavárosi tavaknál |
| 1990 | József Attila | Nagy Benedek | József Attila Kollégium előtt |
| 1990 | dr. Fábián Gáspár síremléke | Orbán Antal | Prohászka templom udvara |
| 1990 | Mátyás emlékmű | Melocco Miklós | Fő u. |
| 1990 | Aranybulla emlékmű | Rétfalvy Sándor | Csúcsos-hegy |
| 1990 | Kút | Buksa József | Havranek u. |
| 1990 | Balatoni sellők | Pásztro János | Uszoda mellett |
| 1991 | Széchenyi István | Nagy Benedek | Gróf Széchenyi István Szakközépiskola |
| 1992 | Prohászka Ottokár | Fülöp Elelmér | Prohászka templom előtt (1934-ben alkották Budapesten azt a szoborcsoportot, amelynek része volt) |
| 1992 | Feszület | Nagy Benedek | 1956-os emlék a Szt. István Székesegyház falán |
| 1993 | Deák Dénes-kút | Haraszty István | Bartók Béla tér |
| 1993 | Bartók-kút | Beck András | Zeneiskola udvara |
| 1994 | Játszó gyermekpár | Nagy István | Maroshegyi óvoda |
| 1994 | A repülés áldozatai | Székely János Jenő | IKARUSZ előtt |
| 1994 | Tihanyi echo | Borsos Miklós | Deák képtár udvara |
| 1995 | Nyitott könyv | Molnár Tibor | Országzászló tér |
| 1995 | A II. világháború áldozatainak emlékműve | Lugossy Mária | Városház tér |
| 1995 | Partnervárosok napórája | Kocsis Balázs | Rácz u. |
| 1997 | Szent László király | Schwalm László | Prohászka park |
| 1998 | Bory mester | Schwalm László | Bory Jenő tér |
| 1998 | Koronás-kút | Pirk Ambrus- Csanádi Gabriella | Liszt Ferenc u. |
| 1998 | Gyóni Géza | Nagy Benedek | Szt. István Művelődés Ház udvara |
| 1998 | Ivókút | Kocsis Balázs | Gáz. u -Sarló u. sarok |
| 1999 | Díszkút | Kocsis Balázs | Fórum tér |
| 1999 | Corpus Hungaricum | Wágner Nándor | Jávor Ottó tér |
| 1999 | Csitáry-kút | Csutiné Schleer Erzsébet | Rózsáskert |
Kőbe faragott történelem 1955 - 1971
| A II. világháborútól a városalapítás milleneumáig | |||
| Avatás éve | A szobor neve | Az alkotó | Hol látható |
| 1955 | Postás | Soproni-Stöcker Károly | A vasúti nagyposta előtt |
| 1956 | Pályamunkás | Kóthay Nándor | Vasútállomás |
| 1958 | Petőfi | Turáni Kovács Imre | Szent Imre iskola előtt |
| 1958 | Diszkoszvető | Turáni Kovács Imre | Deák Ferenc u. 11. |
| 1960 | Teknősbéka | N. Kovács Mária | Brunszvik óvoda |
| 1961 | Felszabadulási emlékmű | Mikus Sándor | Béke tér |
| 1961 | Ülő nő | Segesdi György | Prohászka út |
| 1962 | Éneklők | Szabó László | Rákóczi iskola |
| 1962 | Két figura | Paál István | Videoton gyárudvar |
| 1963 | Ságvári Endre | Baksa Sós György | Gróf Széchenyi István Szakközépiskola udvara |
| 1964 | Anya gyermekével | Németh Mihály | Béke tér |
| 1964 | Táncoló nő | Németh Mihály | Horvát István u. |
| 1964 | Ybl-emléktábla | Bory Jenő-Lőte Éva | Megyei Könyvtár fala |
| 1965 | Ülő nő | Gádor Magda | Eszperantó tér |
| 1965 | Ybl Miklós | Ungvári Lajos | Ybl lakótelep |
| 1966 | Fiú | Veszprémi Imre | Árpád úti óvoda |
| 1966 | Korsós nő | Árvai Ferenc | Lövölde u. |
| 1966 | Kóré | Schaár Erzsébet | Oskola u. 10. |
| 1967 | Két pingvin | Asszonyi Tamás | Ybl óvoda |
| 1967 | Játszó fiúk | Ferenczy Béni | Lakatos u. |
| 1968 | Zenélő lányok | R. Kiss Lenke | Kodolányi János Főiskola Ybl épülete előtt |
| 1970 | Kossuth | Somogyi Árpád | Börgöndi út 53. |
| 1971 | József Attila | Medve András | Deák Ferenc u. 8. |
Kőbe faragott történelem. A Szent István évre készült alkotások
| A Szent István évre készült alkotások | |||
| Avatás éve | A szobor neve | Az alkotó | Hol látható |
| 1938 | Szent Imre | Lux Elek | Oskola utca |
| 1938 | Szent István | Sidló Ferenc | Szent István tér |
| 1938 | Wattay Ferenc várkapitány | Lux Elek | Prohászka park |
| 1938 | Varkocs György | Erdey Dezső | Fő u. |
| 1938 | Magyar vitéz | Ohmann Béla | Ady Endre-Oskola u. sarkán (2000 óta) |
| 1938 | Kálmáncsai Domonkos | Ohmann Béla | Arany János u. (A Szent Anna kápolna előtt) |
| 1938 | Fekvő katona | Pásztor János-Gaál Mihály | Szent István székesegyház altemploma bejáratánál) |
| 1938 | Ludovicos Magnus /Nagy Lajos/ | Moiret Ödön | Kossuth u.-i posta bejáratával majdnem szemben |
| 1938 | Törökkút | Medgyessy Ferenc | Városház tér |
| 1939 | 10-es huszárok | Pátzay Pál | Városház tér |
| 1943 | Fehérvári jog /Országalma-díszkút/ | Ohmann Béla | Városház tér |
| 1943 | Prohászka-emlékmű | Ohmann Béla-Weichinger Károly | Prohászka park |
Kőbe faragott történelem 1700 - 1935
| Köszönet a gyűjtésért Magony Imrének. Nagyos sok szoboremlékkel büszkélkedhet a Székesfehérvár. A kronológiai sorrendbe szedett műalkotások szinte elmesélik nekünk a város történelmét. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Székesfehérvár kialakulása
Városom négy szigetre települt, melyet hajdani tengerek vizei sodortak össze zátonyként. Körülöttük vízfolyás kanyargott, a Sárvíz és a Gaja patak, melyekből az előbbi ma is itt csordogál keresztül a városon, épp a Várkörút burkolata alatt. Gyakran koptatom aszfaltját, s ilyenkor borzongva gondolok arra, hogy a lábam alatt folyó víz, milyen ősi történetek tanúja.
E két folyócska, menedéket adó mocsárrá változtatta a Sárrét területét. Azonban csak azok számára volt ez menedék, akik kiismerték benne magukat. A tapasztalatlan hódítókat gyakran érte meglepetés és kudarc. A Castrumot körülvevő lápvilágnak a török támadások alatt vették legnagyobb hasznát az itt élők.
A környék már régóta lakott terület, fontos római útvonal is áthaladt rajta, ám a város nem ilyen alapokon nyugszik. A legközelebbi római település a táci Gorsium, 20-25 km-re innen.
Marschall Rafael a ciszterci reálgimnázium egykori tanára 1930-ban megjelent Székesfehérvári Kalauzában így írja le Fehérvár alapításának első gondolatát: " A honfoglaló Árpád felvonulásában elérkezett a Noé (Csúcsos)-hegyre, amelyről alátekintve, az előtte fekvő messze síkságot, a fejérmegyei alföldet, mint vadászatra, halászatra s állattenyésztésre igen alkalmas területet családjának szemelte ki." Annyira fontos esemény volt ez, hogy a Budai krónika és a Túróczi-krónika is megemlékezik róla. A hegy tövében álló első kis településnek mára sajnos semmi kézzelfogható nyoma nem maradt, de a demkó-hegyi homokbánya területén tártak fel pogánykori sírokat, melyekből karperecek, csatok, szíjvégek kerültek elő. Ezeket ma a Szent István múzeum őrzi.
 |
| A négykaréjos templom rajzolata |
Talán Taksony fejedelem uralkodása idején épülhetett az első, négykaréjos, bizánci stílusú templomocska, a "város" legmagasabb pontjára. Ma már csak a macskakövekbe, színes kövekből kirakott alaprajza jelzi a helyét a belvárosban. E köré települt a leendő város és gyarapodott Géza fejedelem, majd fia, István gondoskodása mellett. Sajnos csak feltételezzük, hogy a fejedelem és felesége Sarolt itt kapott végső nyughelyet, mivel a XIX. századi feltárások során nem került elő a maradványok közül elfogadható bizonyíték erre nézve.
 |
| Géza nagyfejedelem szobra /Meszlényi János alkotása 1972/ |
Géza pajzsra emelése 972-ben történt, s mi ezt a dátumot tekintjük a város alapítási évének.
Alba Civitas-tól Alba Regia-ig
Államalapítónk uralkodásának első két évtizede a belső rend megszilárdításával telik el. Ennek a végén segítségére siet a bizánci császárnak, II. Bazileiosznak, a bolgárok elleni hadjáratában, s az ottani győzelemben szerzett kincsekből építi és gazdagítja majd a bazilikát s ezzel a várost. Ettől kezdve hazánk, a Német-római és a Bizánci Császárság közötti kapoccsá lesz. A szentföldi új zarándokút a mi leendő városunk területén keresztül halad, elkerülve Esztergomot, ezért székhelyét ide, a Dunántúlt átszelő nagy hadi-, kereskedelmi-, és zarándokútrendszer vonalába helyezi, és megalapítja Székes-Fehérvárt. Bekapcsolódunk a középkori nemzetközi zarándoklatokba. Profitál ebből a kincstár, de maga a király is mivel tekintélye és hírneve gyorsan növekszik, a zarándokok meghallgatása során pedig értékes információkhoz jut a nagyvilágról, s ezt okosan fel tudja használni uralkodása során. Később rajtunk keresztül vonulnak a Keresztes hadak. Mindezzel a Kárpát-medence gazdasági, politikai és Fehérvár szakrális szerepe is felértékelődik. Bár István fejére Esztergomban került a korona, mégis Székesfehérváron válik hagyománnyá koronázási formulánk, mely szerint a magyar királyokat az esztergomi érsek, a fehérvári koronázó templomban, a székesfehérvári prépost jelenlétében és engedélyével, a Szent Koronával koronázza meg.
A város nevének első okleveles említése 1002-ben történt a veszprémi püspökség alapítólevelében, Alba Civitas, azaz Fehér város néven. A történelem során több elnevezéssel is illették, Alba Regia, Alba Regalis, Castrum Albense. Mind-mind királyi székváros voltát fejezte ki, nevében a fehér szín pedig a szabadságot, a függetlenséget, az uralkodást szimbóluma, szemben a feketével, az alávetettség színével. István király 1006-ban prépostságot és társaskáptalant alapított itt, s ezeket olyan kiváltságokkal ruházta fel, milyenekkel egyetlen más helység sem rendelkezett államában. Mégpedig azért, hogy papjai ne függjenek semmiféle püspökségtől, a város népe tizedet ne fizessen, csak a helyi prépostnak tartozzon szolgálni, s temploma a Szent Korona, a királyi trón és a királyi tetemek őrzésére legyen megbízva. A bazilika ezzel nemcsak történelmileg, hanem közjogilag is az egyetlen és legnevesebb épülete lett az országnak. Itt tartotta szentbeszédét Nagyboldogasszony napján Gellért püspök, és valószínű, hogy az 1031-ben elkészült miseruhát (későbbi koronázó palástunkat) is ide, neki készítették. A prépostsághoz, illetve a káptalanhoz országos hatókörű hiteles hely, fontos állami tisztségek (kancellár, koronaőr), iskolák, birtokadományok és különleges funkciók kapcsolódtak. Itt őrizték a korona mellett a hatalmi jelvényeket (országalma, jogar, trónus) a kincstárat, a levéltárat és a királyi mértékegységeket is. Az állami törvénykezésben is elsőrangú szerep illette meg a várost, itt, az Andrásgyepen, illetve a „Fövenyen” tartották az országlátó- vagy törvénynapokat. Ezt erősítette meg az Aranybulla 1222-ben. Székesfehérvár tehát a magyar alkotmányfejlődés kiindulópontja lett, s 1938-ig negyvenhat országgyűlést tartottak itt. E templomban őrizték a „győzelmek jeleit”; itt tették ki Ottokár zászlaját, aki felett Kun László aratott győzelmet, itt függtek a csehek, a lengyelek, a morvák zászlói, és itt tartották az elfoglalt javakat is. Itt volt a helye a koronázáskor használt aranyzászlónak, ami 1440-ben, I. Ulászló koronázásakor kettétört és Hunyadi Mátyás is ide függesztette ki győzelmi lobogóit.
Mai eszünkkel felfoghatatlan jelentőségű város volt Székesfehérvár.
Internetes foglalás
Szállást az internet segedelmével keresgéljünk, ám rutinos internetbúvárnak kell lenni ahhoz, hogy gyorsan megtaláljuk amit akarunk, főleg, ha üdülési csekkel finanszírozható szállásokat keresünk. No persze sokan hördülnek most fel, hisz ott az udulesicsekk.hu, s benne régiókra, tematikára bontva minden infó. Minden? Sajnos nem! Csak azok a hirdetők szerepelnek benne, akiket az üzletkötők megtaláltak és rá tudtak beszélni, hogy ott is hirdessék magukat, s épp csak annyi adat szerepel rajta amennyit a cég a feltöltéskor frissnek gondolt.
Semmilyen gyűjtő-weboldal nem tartalmazza az összes lényeges infót, még akkor sem, ha - mint az előbb említett linkek is - az adott hely weboldalára irányítanak. Telefonszámok, nyitvatartási idők, szolgáltatások felsorolása, stb. hiányoznak oldalakról, és az üdülési csekk elfogadás, nem elfogadás sincs a legtöbb helyen feltüntetve. A legbosszantóbb számomra mégis a frissítés elmaradása, főleg a telefonszámok esetében. Sajnos én már csak ilyen szőrszálhasogató, minőségre törekvő nőszemély maradok, akinek fő követelménye, hogy ha kinéz egy dolgot a neten, akkor kapcsolatba tudjon lépni egy élő hanggal, aki válaszol a feltett kérdésekre.
Mert kérdések mindig vannak!
Tanácsom tehát a következő: Olyan helyen szabad csak szállást, asztalt vagy egyebet foglalni, ahol előzőleg telefonon lebeszélhettük a részleteket, megkérdezhettük amit akartunk. A neten található adatokra is kérdezzünk rá mindig, ne vegyük egyértelműnek amit ott olvastunk, mert így tutira nem ér minket kellemetlen meglepi. Ha gondosságunk ellenére a helyszínre érve mást tapasztalunk, mint amit elmondtak, akkor legalább az az elégtételünk meg lesz, hogy vérmérséklettől függően kedvünkre kiordíthatjuk magunkból a feszkót, fenéken billenthetjük a recepcióst, beírhatunk a panaszkönyvbe, sértetten távozhatunk, vagy duzzogva, eszi-nem eszi alapon beköltözhetünk, hisz úgyis csak pár napról van szó. Mondjuk én egyiket sem javaslom, de nem akarok senkit korlátozni az önmegvalósításban!
Az üdülési csekkről
Sok magyar családhoz hasonlóan nekünk sem telik arra, hogy szállóvendégek legyünk a saját hazánkban. Ha nem lenne az üdülési csekk, esélyünk sem lenne a lakóhelyünktől távoli régiókba eljutni. Mégsem tudok hálából szobrot emelni annak, aki ezt kitalálta. Találmánya egyszerre átok és áldás, amennyit ad, annyit el is vesz. A szolgáltató szektorban nem fogadják ovációval azt a vendéget, amelyik üdülési csekkel óhajt fizetni. Mivel ennek szakmai (értsd: vendéglátói) hátteréről még nincs elegendő információm, erről egyelőre nem írnék. De később fogok! A vendégoldali tapasztalatokat viszont bőven le tudom írni.
Ha olyan ember lennék, akinek mindegy hová megy, mit néz meg és hol eszik-alszik, mivel tölti el az idejét, akkor kitörő lelkesedéssel üdvözölném a csekk intézményét, mivel a "mindegy" felől közelítve temérdek lehetőséget nyújt. És ezt most ne tessék pejoratív minőségben értelmezni! Amit a csekkel megtehetek, azt már lehet, hogy máskor megtettem, láttam, kipróbáltam, vagy nem tudom (ezzel sem) megfizetni. Nem feltétlenül arra gondoltam, hogy a csekkel fizethető dolgok értéktelenek. Sajnos ilyen is akad köztük, de nem ez a fő tapasztalatom!
Legnagyobb bánatom, hogy bár egyre több és több cég adja ezt a dolgozóinak, még mindig csak kevés helyen válthatók be. Nagyon kevés helyen! És én nem szeretem a korlátokat! Az volna az üdvözítő, ha a készpénzzel azonos rangúakká válnának a csekkek (étkezési, üdülési, kultúr, stb.), ezzel is segítve minket, utaznivágyókat.
Legkönnyebben szállásra költhetjük el őket, aztán pedig étkezésre, mivel a szállások éttermeiben elfogadják fizetőeszközül. Sok olyan étterem van, ahol csak a szállóvendégek fizethetnek ezzel, kívülről jövő éhesek nem. Tehát figyeljünk arra, hogy ha egy szállóhely éttereménél azt látjuk, hogy elfogadóhelyként hirdeti magát, ellenőrizzük le telefonon, hogy ez vonatkozik-e ránk is, vagy csak azokra, akik meg is szállnak náluk.
Nincs minden elfogadóhely feltüntetve még az erre szakosodott gyűjtőoldalakon sem! Ha tehát nem elég az ottani választék, nyugodtan keresgéljünk tovább, mert megéri. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni és megfogadni az Utazzunk, de hogyan? cimke alatti Internetes szállásfoglalás című bejegyzést is.
Nehézkes csekkel bejutni a múzeumokba, kiállítótermekbe, koncertekre, színházakba és egyéb kulturális eseményekre. A legtöbb ilyen helyen nem fogadják el a csekkeket. Lapszéli megjegyzésem: a bankkártyás fizetés is ugyanilyen lehetetlen próbálkozás. A welness szolgáltatást nyújtó élmény-, és gyógyfürdők viszont már haladnak a korral, sok elfogadóhely van köztük. Egy-két helyen különleges dologra is költhetjük e juttatásunk, például lovaglásra és sétarepülésre. Sajnos ez is ritkaságszámba megy.
Nehézkes csekkel bejutni a múzeumokba, kiállítótermekbe, koncertekre, színházakba és egyéb kulturális eseményekre. A legtöbb ilyen helyen nem fogadják el a csekkeket. Lapszéli megjegyzésem: a bankkártyás fizetés is ugyanilyen lehetetlen próbálkozás. A welness szolgáltatást nyújtó élmény-, és gyógyfürdők viszont már haladnak a korral, sok elfogadóhely van köztük. Egy-két helyen különleges dologra is költhetjük e juttatásunk, például lovaglásra és sétarepülésre. Sajnos ez is ritkaságszámba megy.
Sokszor tapasztalom, hogy ha egy helyen érdeklődöm, hogy üdülési csekkel fizethetek-e, negatív kísérő megjegyzéseket kapok az igen válasz mellé: pl.: "Ma már sajnos rá vagyunk kényszerítve, hogy bármit elfogadjunk!", "Igen, muszáj ezt is beváltanunk, ha meg akarunk élni!". A leggyakoribb mégis a fintor, amely a csekknek szól, no meg valahol szegény ártatlan vendégnek. Én sem díjazom az efféle kísérőjelenségeket, de aki ezen komolyabban bepöccen, az inkább válasszon magának csak készpénzben fizető munkahelyet!
Ha odacsöppenünk valahová és nem volt időnk előre tájékozódni, járjunk nyitott szemmel, ne szégyelljünk betérni a vendéglátóhelyekre kérdezősködni, bárhogyan fintorognak is! Faggassuk nyugodtan a helyieket, mert remek ötleteik lehetnek, a csekk felhasználást illetően, hisz ismerik a környéket.
Vigyázat, az étkezési jegyekhez hasonlóan, az üdülési csekkből sem adnak vissza készpénzt! A számlánk végösszegét kénytelenek leszünk úgy kiszámolni, hogy ne lépjük túl a rendelkezésünkre álló címletet. Ha mégis ez a helyzet, kp-vel kell pótolnunk, esetleg a maradékot adjuk oda borravalóként. Munkáltatónknál viszont kérhetjük, hogy kis címletekben adja ki nekünk a csekkeket. Neki semmibe sem kerül az illetékesek felé megküldeni a rendelt címletek mennyiségét, a kiállítónak pedig teljesen mindegy, hogy mekkora címletű csekket nyomtat a nyomdában.
