Fehérvári anziksz

Tudom, Sopron nem éppen a Királyi-régióhoz tartozik, de annyi középkori (sőt római kori) értékkel rendelkezik, ez az amúgy ízig-vérig barokk város, hogy muszáj volt a saját szememmel látnom. Bár gyerekkoromban jártam egyszer itt, nem sok maradt meg az emlékezetemben róla. Messze felülmúlta elképzeléseimet! Ez a határszéli település nemrég elnyerte a Magyarország legvirágosabb városa megtisztelő címet, a Trianon óta meglévő Leghűségesebb magyar város mellé. Én most ehhez hozzátenném az általam létrehozott titulust is, mely szerint Sopron Az ország legigényesebb városa. Bárki, bármit mond, egyik jelző sem túlzás!

Nézzék meg! Nem olyan, mint egy kis ékszerdoboz? Tele szebbnél-szebb műemlékekkel, melyek igazi szakértelemmel és gondossággal vannak helyreállítva.

Félretéve magamban a parányi szakértőt, csak a turista szemével szemlélődtem. Közben irigykedtem is. Ha Sopronban meg tudják mindezt valósítani, nálunk, vagy bárhol máshol az országban miért nem sikerül? Nem azt mondom, hogy sehol máshol nem látni néhány jó példát, de ennyit egyszerre biztosan nem. Véleményem erősen szubjektív, lehet vele vitatkozni, és ha mutatnak bizonyítékokat talán meggyőzhető leszek. Addig azonban így érzem, így gondolom, így látom. Nagyon szeretném, ha imádott Székesfehérvárom ellesne pár fogást a soproniaktól, mert ha ők meg tudták csinálni, akkor nekünk is sikerülhet.

Elmesélem, hogy mi volt az, ami leginkább tetszett. Akik rendszeresen olvassák e blogot, azoknak már talán körvonalazódott, hogy középkor-mániám van. Teljesen be tudok lelkesedni egy-egy vármaradvány láttán, képes vagyok a 14.-15. századi lakóházak megmaradt részleteit órákig bámulni. Sopronban nem szenvedtem hiányt ezekben. A barokk külső alatt szinte minden háznál ott rejtőzik a középkori vagy római-kori alap. És nem csak rejtőzik, hanem bárki számára láthatóvá van téve, ki van emelve. Nincs befedve a "barokkos cukormázzal, csicsával". Ahol a 17.-19. század buzgósága el is fedte ezeket a jegyeket, azt most, a 20. század műemlékvédelme előhozta és megmutatta nekünk. Mert értékes! 

Római-kor, reneszánsz, barokk, szecesszió, klasszicizmus csodásan megférnek egymás mellett. Még az is, aki nem tanult művészettörténeti korokról és egyéb "szörnyűségekről", értelmezni tudja a látványt ha ránéz egy itteni műemlék házra, mert a helyi műemlékvédők jól végzik a munkájukat. Nemcsak szakmai szemmel tudnak vizsgálni és védeni egy épületet, hanem laikus szemmel is. 

Nagyon tetszett, hogy a legizgalmasabb dolgokat az épületek belsejében, lépcsőházakban, belsőudvarokban fedeztem fel. Ugyanis nincsenek bezárva a kapuk, még ha csukva találjuk is őket, a legtöbb helyre bátran bemerészkedhetünk. Ebben a városban fontosnak tartják, hogy az idelátogató megnézhesse amiért idejött. 

Mindegyik műemléket lakják, ám az ott élőket cseppet sem zavarja, hogy fényképezőgéppel, kamerával felszerelt idegenek mászkálnak a házukban. Mi legalábbis egyetlen rosszindulatú pillantást sem kaptunk senkitől, így aztán ki is használtuk az alkalmat és bekukkantottunk mindenhová. 

Ennek egyetlen hátránya volt csak, a betervezett múzeumlátogatások sorra elmaradtak. Annyi belső helyszínt jártunk be, hogy két napra elegendő programot adott.

Aki tehát mindent meg szeretne nézni Sopronban, az minimum egy hetet töltsön el ott, de inkább többet, mert úgy talán eljut a Lőwérekbe is. Nekünk az egy következő út célja lesz.

Folytatva a pozitívumok hosszú sorát, leírnám azt is, hogy jelenleg felújítás alatt áll a Tűztorony, ezért ide nem tudtunk bejutni és mindebben annyi a jó hír, hogy az előtte lévő tér burkolatának megbontása során újabb régészeti leletek, épületmaradványok bukkantak elő. S hogy mit szándékozik ezzel tenni Sopron városa? Természetesen feltárja őket, amennyire csak a körüllévő épületek engedik, majd járható üveggel fedik le, s így a rajta sétáló szemlélődők számára újabb gyönyörűséget fog okozni ezek látványa. Ha a munkálatokkal elkészülnek, ígérem hírt adok róla és megmutatom milyen lett.

S ha már a vendéglátásnál tartok. Senki ne gondolja, hogy ez a rengeteg odafigyelés és igényesség elérhetetlen árakat eredményez. Még a belváros szívében is olyan árakkal dolgoznak a vállalkozók, amiket még a szerényebb lehetőségekkel rendelkező vendégek is bevállalhatnak. Nem jártam utána annak, hogy ez hogyan lehetséges, de valószínű, hogy a városvezetés és a helyi vállalkozói réteg együttműködése miatt járunk jól mi, turisták. És jár jól Sopron is, hiszen ha mi meg tudjuk fizetni az ottani szállást, étkezést és még jól is érezzük magunkat, akkor biztosan nem egyszer jutunk el hozzájuk egy életben, s az is biztos, hogy jó hírét visszük a városnak szerte a világban.

Ismét csak arra tudom kérni az ország összes településén élőket, tanuljuk el a jó példát azoktól, akik már bizonyítottak!

Utóiratként teszem hozzá, hogy Sopronban nem láttam egy morzsányi kutyapiszkot sem sehol, kutyát sétáltató embereket viszont nagyon sokat (mi is azzal voltunk), valamint nem láttam sehol koldusokat, kéregetőket, hajléktalanokat sem.