Fehérvári anziksz

Az emberi életműködés nem nélkülözheti az árnyékszéket. Ezt ottjártunkkor a látogatók nem nézhették meg, mi azonban kivételesen mégis bekukkantottunk. Annyira érdekes volt!

Már a 12. században ismert megoldás volt a lakótérből indított rövidke folyosó végébe helyezett, a külső falsíkból konzolosan kiugró erkélyárnyékszék létesítése. Ezt főként zárt épületeknél (kolostorok) vagy magas építményeknél (lakótorony, vár) alkalmazták. Az esztergomi palota lakótornyában a studiolón kívül gyakorlatilag mindegyik helyiségnek volt klozeterkélye. Az erkélykonzol egyszerűen "pottyantós" működésű volt, az anyag a várfal tövébe, 6-8 méter mélyre esett. A kettős kapu kiskapuja is "L" alakban megtört kis folyosón át egy klozethoz vezetett, amely azonban valószínűleg zárt pottyantócsatornás lehetett, mivel a tövében kifolyónyílást fedeztek fel.

A 12. században még mindegyik helyiséget lakták, ám a 15. században már csak egyetlen lakója volt a várnak, Vitéz János, az esztergomi érsek. Az egyetlen lakó már megengedhette magának, hogy némileg átalakítsa a feleslegessé vált wc-ket, így fordulhatott elő, hogy személyes elmélkedésre alkalmas fülkét csináltatott belőle. Erre a falon látható festésből következtettek a régészek, mely erősen hasonlított a többi helyiség díszítésére. Az esztergomi újrahasznosított kis helyiség igen kellemes fekvésű volt: délnyugatra nézett, a lemenő nap kellemesen megvilágította és melegítette, ablakából pedig csodálatos panoráma tárult a Dunakanyarra.

A nagyteremhez valószínűleg nem erkélyklozet kapcsolódott, hanem egy átjáróívekkel elválasztott "Danziger" nevű típus, amely nagy forgalom esetén biztosította a megfelelő elkülönülést. Kár, hogy ennek nem maradtak fenn maradványai.