Fehérvári anziksz

A címből kiderült már, Fertődön jártunk. Soprontól igazán csak egy sóhajtásnyira van, kár lett volna, ha hazafelé nem arra vesszük az irányt. Természetesen minket sem a falu vonzott annyira (igazságtalanul), hanem az Esterházy-kastély, mint az összes országjárót, legyen bár osztrák vagy magyar.

Igaz, az én terveim között szerepelt a Fertő-tó is, mint nevezetesség megtekintése, legnagyobb meglepetésemre azonban közölték a falusiak, hogy a tó visszahúzódott. De édes! Mint egy megbántott hercegkisasszony. Kár, hogy a természeti értékek is már inkább csak a határ másik oldalán tudnak  létezni. A magyar részen főleg mocsaras-lápos-ingoványos terület akad. (Ez utóbbi mondataimat szabad egyéni  értelmezésre és továbbgondolásra ajánlom mindenkinek szeretettel.) Kiderült, hogy még kilométereket kellene autózni, míg láthatnánk belőle valamit, sőt inkább csak a határon átmenve érdemes közeledni hozzá, mert onnan lehet legjobban a partjára jutni. A tóparti séta így maradt ki az aznapi programunkból.

A parkolóból már látszik az új homlokzat

Még a gimnáziumi irodalom órán hallottam a testőrségről. A híres testőrírók kapcsán. Persze akkor még nem hoztam össze  a tananyagot sem az Esterházyakkal sem Fertőddel. 
Miklós herceg volt a Mária Terézia által felállíttatott Magyar Királyi Nemesi Testőrség parancsnoka.  Az uralkodónő rendelete alapján 120 fős kiképzőintézmény működött itt. A kiváltságos ifjonc nemes urak itt tanulták a katonai ismereteken kívül az európai műveltség magas szintjét. Zenét Joseph Haydn, építészetet Hefele Menyhért, irodalmat pedig Bessenyei György tanított nekik, az olasz, francia, német és latin nyelveken kívül. Használhatták a kastély könyvtárát, festménygyűjteményét is. A huszonöt éves ifjak a nívós oktatás után hazavitték birtokukra az európai kultúra ismeretét, szeretetét, így az itt tanultak észrevétlenül beépülhettek a magyar kultúrtörténetbe.

Talán nem kellett volna annyira készülnöm rá, mert akkor nem csalódtam volna. Nem volt nagy csalódás, éppen csak egy icipici. S nem is az épület vette el a kedvem, inkább az, hogy hiába jöttem el idáig, nem kaptam annyit, amennyit igényeltem volna. Nem is kell ezt annyira vérkomolynak gondolni, inkább csak bajusz alatti dünnyögésnek. (Minek vagyok ilyen igényes!?)

A hátsó homlokzat még a régi

Már az udvaron egyértelművé vált, hogy hatalmas építkezések folynak éppen. Markolók, teherautók álltak az udvaron felpúpozott kavicskupacok között. Kerítés gátolt minket abban, hogy végigsétáljunk a téren. A pénztárig természetesen eljuthattunk, ahol a pénztáros, idős úriember komplett idiótának nézett minket, mert mindenre rákérdeztünk (pedig ki volt írva). Vagy talán azért, mert tudta, hogy mi csak csóró magyarok vagyunk (szó szerint a havi kosztpénz utolsó garasait fizettük be nála, amiért minimum emléktáblát érdemelnénk) az ő kényes gyomra pedig a dagadt tárcájú sógorokhoz volt szokva. Ám lehet, hogy csak rossz napja volt, esetleg én vagyok túlérzékeny.

A belépő ára borsos. Többféle "túra" létezik az idegenvezetésben, kicsi, nagy és felfedező, melyekből mindenki kiválaszthatja a neki megfelelőt. Sorrendben 3000, 4000 és 8000 forint a felnőtt belépő fejenként.  A felfedezők túrájában nincsen diákjegy(!) tehát mindenkinek nyolcezer. A túrák nagysága attól függ, mekkora területet járhatunk be a kastélyból. Nekünk sok választásunk nem volt, mivel a felújítás miatt csak a kicsi indult, óránként egyszer.  (kb. 45 perc alatt lezavartuk az egészet, mert nagyon pici útvonal) Rettentő zavaró, hogy diktálják a tempót, amit tartani kell, mert tilos a kastélyban egyedül mászkálni. A bemutatott csekély számú szobákra darabonként cirka 4 mondat jutott. A bejáratnál ki volt írva, hogy német és angol nyelvű idegenvezetés is van, ez konkrétan azt jelentette, hogy az idegennyelvű, elolvashatja magának a kezébe nyomott papírról amit akar. A 10-15 fős csoportunk teljesen vegyes nációkból alakult meg, magyarok, németek és angol nyelven beszélők is voltak köztünk. Kalauzunk magyarul tartotta a bemutatást. Ami nem volt a papíron azt angolul elmondta, németül viszont nem. A megnézhető kevés helyiségből még kevesebb volt az, amit igazán értékesnek találtam, a többin látszott, hogy nincs kitalálva, csak gyorsan összedobva, hogy mégis mutassanak valamit. Sietek hozzátenni, mindez nem lett volna baj, de ennyiért ezt inkább nem kértem volna. A felújítás végeztével (pontos időpontot nem tudtak mondani) újra bejárható lesz minden. Ezt még átgondolom.

Fényképezni vaku nélkül engedtek mindenhol, de szerintem csak azért, mert azt hitték úgysem fog sikerülni. Aki kicsit is ért a fotózáshoz, az tudja, hogy vaku nélkül, rosszul megvilágított helyiségeket jól megörökíteni csak hosszú záridővel lehet, ami azt jelenti, hogy állványra kell tenni a gépet, mert nincs ember, aki végtelen másodpercekig képes remegés nélkül kézben tartani a masinát. Szegény párom választhatott: fotóz vagy magyarázatot hallgat. Fotózott. Én hallgattam a magyarázatot, mivel mire a gép kattintotta a képet a csoport már két szobával arrébb járt. Ő meg loholt utánunk állvánnyal, géppel, cuccal.

És itt van az a titkos helyiség, amit az imént említettem. Pál herceg magánlakosztályából nyílik egy titkos ajtó ide. Aki jól megnézi a képet láthatja, hogy ezt is épp restaurálják, a falon viszont ott láthatók az eredeti keleti mintájú falapok. Nagy kár, hogy az idegenvezetőnk semmit nem mondott arról, hogy milyen titkos dolgok történtek ebben a - csak kivételezetteknek látogatható - szobácskában. A herceg nem engedett be ide akárkit.  A falak az egyszerű halandók számára nem susogják el történeteiket, pedig szívesen hallgatnám őket.

A szobák éke - csak miattuk megérné eljönni ide - a számtalan különleges kályha. Mindegyik más és más, nincs köztük két egyforma. Három képen is látszik egy-egy példányuk. Azt kell mondjam, az akkori mesteremberek mindent tudtak. A szobák felől ugyanis nincs tüzelési lehetősége a fűtőalkalmatosságoknak, ezt ugyanis egy külön helyiségből oldhatták meg a cselédek. A kályhák a sarokba állítva csatlakoznak a közös tüzelőhelyiséghez, így nincs kosz a főúri lakosztályokban.

A kastély fénykora Esterházy "Fényes" Miklós haláláig, 1790-ig tartott. Talán mindenki ismeri a sztorit, de azért itt is megemlítem persze nem szó szerinti idézve, hogy honnan kapta a Fényes becenevet Miklós herceg. Barátai nevezték el így, miután kijelentette, hogy  ha a császárnak lehet fényűzően élni és építkezni, akkor neki is szabad ezt megtenni.  Nos, bátorságánál tényleg csak fényűzésre való hajlama volt nagyobb, ezt a korhűen berendezett életterekből egyértelműen látható. Az aranykor után a család Kismartonba költözött, a fertődi kastélyt alig használták. 1902-ben  a IV. Miklós herceg vette birtokba a rezidenciát, feleségével gróf Cziráki Margittal. Újra a család elsőszámú lakóhelye lett a birtok.  A hercegné 1910-ben meghalt és a család 1945-ig még itt lakott. 
Ma újra van egy igazi, hercegi lakója is a kastélynak. Esterházy Antal újra otthonának tudhatja az egyik lakosztályt. A kis túra útvonala elhalad az ajtaja előtt! :)


A II. világháború után gyászos korszak következett. A csodás berendezést az utolsó fogpiszkálóig széthordták. A falak közé hol orosz katonai kórház, hol irodák, raktárak költöztek, de még géptároló színné is lealacsonyították a gyönyörű termeket. Mindezt túlélve 1959-ben nyitotta meg kapuit a múzeum.

A kastély fenntartói igazán büszkék lehetnek a csodálatos kápolnára, mely körülbelül hat évvel ezelőtt készült el. A léte Bak Jolán egykori igazgatónőnek köszönhető, aki szinte idekerülése pillanatától, 1947-től álmodozott arról, hogy a kápolnát méltó módon helyreállíttatja. 1979-ben terjeszthette elő először e tervét az illetékesek elé, ami miatt aztán majdnem munkáját vesztette. A minisztériumban nem rajongtak az ötletéért. Szerencsére ki mégsem rúgták, viszont segítséget sem adtak hozzá. A rendszerváltás kora szabad utat már adott a terveknek, pénzt azonban nem.  Nincs ez másképp ma sem. Dánok érkeztek a segítségére. A koppenhágai királyi kastély igazgatója is sajátjának tekintette a tervet így az ő közbenjárásának köszönhetően hatalmas összeg (70 millió forint) érkezett a kastély számlájára. Ebből készülhetett el a csodás, EUROPA NOSTRA díjas épületrész.
 

Nosza kedves olvasóim, útra fel, irány a hercegi lakosztály!


Nyitva:
március 15. - október 31. naponta 10 - 18 óráig kivétel hétfőnként, mivel az szünnap.
A pénztár 17 órakor bezár!
november 1. - március 14. csak hétvégén van nyitva, péntek-szombat-vasárnap 10 - 16 óráig. A pénztár ebben az időszakban 15 órakor zár!